Újabb csábító RPG-k

Posted: 2009. október 1., csütörtök by damoqles in Címkék: , , , ,
0

a|state

A Várost megmagyarázhatatlan burokba zárta a "Shift" néven emlegetett kataklizmikus esemény csaknem ezer évvel ezelőtt - aki kimerészkedik a falain túl ásítozó sivatagba vagy túl magasra kapaszkodik szellemlakta tornyaiban, az örökre eltűnik. Aki rossz időben téved be egy rossz sikátorba, örökre elveszik. A Csere/Áthelyezés/Módosulás/Eltolódás/Változás nem csak az elszigeteltséget, a stagnáló tudományos és társadalmi fejlődést hozta magával, hanem idegen, embertelen lényeket is, amelyek azóta is a népességen élősködnek ilyen-olyan formában - éjszaka vadásznak a magányos ténfergőkre, a kiismerhetetlenség ködébe burkolóznak, vagy nyílt működésükkel keltenek zavart a tömegekben. A kerületeket érrendszerként szövi át a csatorna, vizében mindig találni egy-két bandák megkéselte, önkeze által bevégezett vagy félig felzabált hullát. A gazdag és a szegény réteg között terrorcselekmények és fájdalmasan szembetűnő, brutalitással kompenzált nyomor húz vérvörössel áthidalhatatlan határvonalat...


Az a|state hangulata és elemei ihletőjének nevezték már meg Lovecraftot, Dickenst, Barkert, Miéville-t, a Kult és a SLA Industries játékokat, a Judge Dredd képregényt és a Dark City filmet - rendkívül impozáns társaság, s ha csak a töredéke is igaz, és olyan jól sikerült megalkotni a világát, mint ezeknek a sajátjukat, akkor szinte kérdés nélkül must-buy kategóriás szerepjáték. A meglehetősen terebélyes lite verzió alapján a rendszere is kellemesen egyszerű, s emellett van neki további kedvcsináló minden jója. Egyedül a számítógépes grafikák miatt szívom a fogam, bár az ismertetők többsége elismerően ír azok minőségéről is.



Lesser Shades Of Evil

Évezredekkel a középkori szintre visszasüllyedt, egy diktatórikus, halhatatlan család uralta távoli jövőben járunk, mint tudati esszenciaként létező, halandó testeket használó Angelionok, genetikailag megalkotott szörnyszülöttek vagy épp gólemnek nevezett kósza robotok. A mágia nanotechnológia útján működik, a világ arra vár, hogy kivezessék a sötét korból, és a játék maga leginkább az Ars Magicát idézi nekem a "kasztok" közötti erőegyensúly szándékos felrúgásával, a közemberek feletti uralkodás buzdításával és a varázstárgy-készítő szabályokkal csakúgy, mint a gondosan kidolgozott mitológiával rendelkező háttérvilág jellegével. A hivatalos honlap (klikk a címre) sajna döglődik, de a letöltések működnek, és a nemrég megjelentetett kiegészítő is azt sugallja, hogy talán nem halt még be ez a projekt. Kár is volna érte, igazán egyedi színfolt a sótlan és untig ismert ízű szerepjátékok piacán.



Unhallowed Metropolis


Szintén Eos Press kiadvány - vagyis volt, most már másik stúdió foglalkozik vele, ami valószínűleg a fő oka annak, hogy egyetlen normális helyen sem lehet rendelni belőle a Hallows Eve Designs saját boltján kívül, ott is csak teljes áron és kriminális postaköltséggel. Kösz, de kösz, nem. Pedig nagyon érdekes már pusztán a zsánere is: "gas-mask chic Neo-Victorian horror", ami a zombivésszel sújtott, mérgező szmogtól ködös London gázlámpás utcáin történő őrült doktorok meg vámpírvadászok kijátszását takarja. Amit láttam a majd' négyszáz oldalas könyvből, nagyon meggyőző volt: hangulatos "jövőbeli" világ, amelynek fejlődését a viktoriánus korszakban kisiklasztotta a természetfeletti csapás, izgalmas karakterkoncepciók, gyönyörű (fény)képek, no meg (tövisként a rózsán) túlbonyolítottnak tűnő szabályrendszer. Nézzétek meg a honlapja download szekcióját, van ott minden, ami a csillagászati rendelés bevállalására ösztönzi az ember fiát.


 


Tribe 8
A poszt-apokaliptikum törvényszerű és érthető velejárója az évezredek alatt se tökéletesített politikai, szociális és gazdasági rendszereink összeomlása, majd azok még tökéletlenebb, mégis brutálisan hatékony formában való reformációja a vér- és könnyáztatta romokon. Valamennyi világégés utáni fikcióban helyet kapnak hát a klánok, törzsek mintájára felépülő közösségek, az egyszerűbb, de ideálisnak bizonyuló társadalmi berendezkedések, a spiritualizmust hitüknek választó, alapító őseiket istenítő csoportosulások. A Tribe 8 idegen létsíkról származó szellemlények által rémálommá változtatott világában hét ilyen törzs is létezik, melyek elhatározták, hogy túlélik a gyomorforgató, őrületbe kergető Z'bri iszonyatot - és a nyolcadikat, a számkivetett törzset, amely ezen felül a kesztyűt is felveszi az agresszorokkal, nevezhetik a játékos karakterek a sajátjuknak. Vagy... valami ilyesmi, ha jól vettem ki. A játék körül nyugtalanítóan nagy a csend a d20 Modernre és/vagy a kiadó Dream Pod 9 saját szabályrendszerére szabott Player's Handbook második kiadása óta, csak az ismertetőkre és a honlapuk letöltés rovatára lehet támaszkodni. Az első kiadás, amely utódjával ellentétben teljes játék, és szükségtelen bármely egyéb szabálykönyv megvétele hozzá, igen nehezen beszerezhető, pedig létezik hozzá vagy egy tucatnyi kiegészítő is, ráadásul minden kötetnek elképesztő fantáziadús borítója és dizájnja van, kis túlzással már csak ezért is megéri utánajárni (mondjuk ebayen). Igazán sajnálatos, hogy jobblétre szenderült a sorozat. Persze ugyebár lehet, hogy már minden aspektusát kitárgyalták a könyvekben, nem maradt hová terjeszkedni, az OGL verzió pedig bizonyára nem is érdemelte meg, hogy folytassák (már bocs a rosszmájúságért, csak gyűlölöm, amikor d20-as kerékbe törnek egy eredeti rendszerű és hangulatú játékot, emiatt valahogy mindig veszítenek a varázsukból) - kiderül, ha egyszer megkaparintom az alapkönyvet.

Mechanical Dream

A hivatalos honlap angol szekciója nálam nem működik, a francia nyelvűből pedig lehetetlenség kihámozni bármit is, ezért egy esetleges gatyába rázásig, újrakiadásig vagy a könyv feltűnéséig valami csoda folytán az egyik netes boltban meg kell elégednünk ezzel a két ismeretővel, mint bizonyítékkal a játék kiválóságára. Ez most a második rpg, amire különösen körülményes feladat rákeresni a neten, mivel a keresőmotorok folyton zenei témájú oldalakat dobnak ki - a másik a Tribe 8, ami valami San Francisco-i leszbikus punk zenekar neve is egyben. Hmm... no mindegy.

0 megjegyzés: