Paranormal Activity

Posted: 2009. október 25., vasárnap by damoqles in Címkék: , , ,
0

(honlap), (imdb)




Szellemes Kísértetes témákra nem harapok rá olyan könnyen, mint a horror egyéb, kézzelfoghatóbb, az emberi/keresztény spiritualizmustól függetlenebb válfajaira. A láthatatlan ellenfél ötletének rémísztő mivoltát eszemben sincs tagadni, csak épp jobb szeretem, ha valami idegenebb, kiismerhetetlenebb magyarázat lappang a háttérben egy nyugtalan halottnál, esetleg szarvas-patás démonnál. Hozzátenném, eddig nem igazán létezik perdöntő, bizonyított magyarázat a bolyongó lelkek aktivitására hús és vér világunkban, már ha az éjjeli zajokat a falból hajlandóak vagyunk csöveknek vagy termeszeknek betudni, és nem egy múlt századból ittragadt távíró Morse-próbálkozásainak figyelmünk felkeltésére; annál is népszerűbbek a bizonyítékvadász műsorok, legyenek azok tudományos, áltudományos vagy pusztán szórakoztató jellegűek. A The Last Broadcast és a The Blair Witch Project óta népszerűek lettek az olyan áldokumentumfilmek, amelyek magukat autentikusnak beállítva “megtörtént eseményekkel” sokkolják az arra fogékonyakat – bár a nagy előd vitathatatlanul a közpánikot kirobbantó Wells-féle Világok harca rádiójáték volt –, s melyeknek hitelességét leggyakrabban az idegbajosan mozgó, fókuszálatlan, a lényeget lekapni sosem sikerülő kézikamerák “szavatolják”. Főleg ez az amatőr nyerseség adja a film félelmetes hangulatát: nem csak hogy lehetetlen megjósolni, a névtelen színészek közül ki harap fűbe, de attól is rettegünk, hogy épp pislogni fogunk abban az ezredmásodpercben, amikor kivételesen látni lehet valami konkrét dolgot is az egész katyvaszból. Hatásvadász, de a jelek szerint sikeres. A végeredmény egy mozi, amit kis túlzással akár mi is összedobhattunk volna a haverokkal a garázsban meg a kertben, és ha a raklámkampánya megtalálja a célcsoportját (ld. a Paranormal Activity honlapján: “see the movie everyone's talking about”, az évente egyszer elsütött "one of the scariest movies of all time" stb.), sokszorosan behozza majd a zsebpénzt, amiből készült. A Jersey Devil és a blairi boszorkány után ezúttal a szellemvilág került sorra, és mikor máskor néztem volna meg, ha nem a Poltergeist után? (Ráadásul ez is Spielberg ajánlásával jött.)


A film eredetije 2006-os, eddig azonban csak fesztiválokon került levetítésre, és legalább háromféle befejezése létezik. A hivatalos bemutató késésének oka az volt, hogy a kész anyaggal megvett producerek újra le akarták forgatni nagyobb költségvetésből (Kérdem én, ilyen minimalista produkcióra minek több pénzt fordítani ennél, ha egyszer az olcsó és amatőr kamerakezelésből adódó életlen, nem tiszta képi világ az egész lényege?), mígnem a közönségsiker végül jobb belátásra bírta őket.


Egy fiatal pár a főszereplő. A nőt nyolc éves kora óta követi mindenhová valamiféle túlvilági jelenlét, amely az utóbbi időben egyre ellenségesebben viselkedik; a férfi, aki elhatározza, hogy kinyomozza a dolgot, erre még rátesz egy lapáttal, amikor bekamerázza a házat, bepúderezi a folyosókat, és úgy napi átlagban óránként háromszor anyázza le és küldi melegebb éghajlatra a kísértő valamit. A film lassan indul, a közepénél már erősen megkérdőjelezhető a megmagyarázhatatlan jelenségek ellenére is a házban maradó páros ép elméje, és váratlanul ér véget, mintha elvágták volna. Senki ne várjon explicit bélontást, a magától gyűrődő takaró meg az (SPOILER) óriáscsirkelábnyomok!!! a padlón majdnem a legextrémebb példák a másvilági szellemességre, amit látni fogunk. A játékidő nagyrészében, ha borzogani szeretnénk, el kell hinnünk a karakterek által elmesélt sztorikat, meg az éjjellátó kamera tisztátalan képén sikongatók jogos ijedtségét – csináld-magad horrorfilm a javából, de hát pont ez a lényege az áldoksiknak. Kapunk egy ködös magyarázatot is a kísértet/démon ragaszkodásának okára, némi okkult/teológiai fejtegetést, egy eléggé elcseszett ördögűzés videóját a netről, és – talán senki sem lepődik meg, ha elárulom – egy tragikus végkifejletet, ami után “a hatóságokhoz kerültek a felvételek”. Azt érzem a film legerősebb tulajdonságának, hogy nem mutat semmit, amitől rémálmaink lehetnének, vagyis szinte semmi olyan eltúlzott elvetemültséget, ami miatt egyből rávágnánk, hogy láthatóan hamis, hogy eljátssza az “elhiszem, hogy valódi” játékba beszálló nézők bizalmát. Ezzel együtt jár ugyan egy-két elnyomott ásítás, de legalább B-múvi íz helyett kísérleti filmes ízt kap. Egyeseknek talán nem jön be a horror ezen megközelítése – én se tartozom épp a szellemvilágra fogékonyak táborába –, meg aztán kissé messzebbre is mehettek volna a készítők az ijesztgetésekben, de ilyen cím alatt bőven megállja a helyét ilyen formában is. Tőlem 2 éji hintázást kap / 5, mert ezzel a témával engem nem könnyű levenni a lábamról. Nem volt rossz, ilyesmire számítottam; a [Rec] mondjuk jobban bejött, mert annál meg olyasmire.
 

0 megjegyzés: