Gé_A_eNn_É

A múlt homályába vesző 1998 nagy év volt az Angliában székelő Rebellion játékstúdiónak, még nagyobb a két legveszélyesebb űrmonszta rajongóinak: megjelent az Aliens vs Predator (mindig zavart, utóbbi miért nincs többes számban, elvégre a lények neveiről van szó, nem a filmek címeiről), mennyei mannát szórva a játékosok fejére, habár többségüket egyszersmind olyan szinten be is fosatva, hogy a fülükből is az csordogált. Ejj, szép idők... amikor még újdonság volt mozgóképen együtt látni az idegent és a ragadozót, amint épp tigris-cickány-oroszlán játékot játszanak az űrtengerészekkel, s amikor még híre-hamva sem volt az AvP filmeknek címet megbecstelenítő és sárba tipró két mozis borzadálynak, amiket ha beleraknának az új játékba fegyverként, játékegyensúlyt felborító, tömegpusztító pánikkeltő sikoltozásgenerátorok is lehetnének. Merthogy igen, olyan rosszak az AvP filmek; és merthogy ja, készül az új AvP játék - PC-re is! -, névlegesen a harmadik, amelyet ismét az első rész mögött állók fejlesztenek. Lehet készülni a pelenkákkal.

Az alapfelállás a már jól ismert rettegett: lehet választani az emberi, az idegen és a ragadozó frakciók közül, melyikkel tesszük próbára az idegeinket. Az űrgárdisták némiképp hátrányban vannak túlélési esélyeiket tekintve, amibe nagyban belejátszik saját törékenységünk és az Aliens meg a Predator filmekben ránk erőltetett csomolungmányi elhalálozási ráta tényszerűsége, amit fegyverekkel és paranoid elővigyázatossággal ellensúlyozhatnak. A bökkenő csak az - és ez nagyban hozzájárul a horrorhangulathoz -, hogy a dolgukat megkönnyíteni hivatott eszközök valójában csak még egyet pendítenek a feszültségen, kezdve a lemerülő (?) zseblámpától, a véges lőszerkészletét másodpercek alatt felzabáló impulzuskarabélyon át egészen a borzongatón pittyegő mozgásdetektorig. A ránk osztott zsákmányszerepből nemigen tudunk majd kilépni - a tengerészgyalogosokkal való játék hasonlít a leginkább túlélőhorrorra. Egyetlen sarkon se lehet majd befordulni biztonsággal, a plafont és a szellőzőnyílásokat soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, figyelni kell a levegő áttetsző fodrozódására, a savas vér spriccelésére, muníciót és elsősegélydobozokat kell hajkurászni mindenféle sötét labirintusokban stb. Mazochista fajválasztás, meglehet, viszont igazán jóízűeket ijedezni szinte csak emberként tudunk majd, a két földönkívüli ahhoz túlontúl kompetens gyilkológép.

A Yautja faj büszke vadászai a filmekben meglehetősen kétes eszmerendszer alapján választották ki "egyenértékű", elejtésre érdemes zsákmányaikat, és az egy lövéssel ölő plazmapuska sem kifejezetten az a sportszerű vadászfegyver, de most így legalább van esélyük a játékban is, ahol számbelileg messze fölülmúlják őket mind az automata ágyúk mögé bújó emberek, mind a minden létező zugból előrajzó xenomorfok. A predátor módszereivel kb. félúton helyezkedik el ellenfelei között: fegyvereket hord, csapdákat telepít, észrevétlenül lopakodik, elérhetetlen helyekről ugrál a nyakunkba, közben akkurátusan tömi a zsebét szebben sikerült gyilokjai trófeáival, hátha sikerül kikeverednie innen és elhenceghet velük a haverjainak odahaza egy tál erjesztett proteinkása fölött. Mint ragadozó, nem igazán van mitől félnünk, nem a sebezhetetlenség, hanem a meglephetetlenség miatt: többféle vizuális mód közül válogathatunk, amelyek feltérképezik nekünk a terepet, kiemelve az ellenfeleket, láthatatlanul dárdadöfésnyire slisszolhatunk az emberekhez, sőt még az alieneket is lenyomhatjuk közelharcban, ha ügyesek az ujjaink. Hátrány, hogy páncélzat híján egykettőre bedarálnak bennünket, ha nincs precízen megtervezve és kivitelezve a támadás, de hát ez a ragadozó lényege; aki elborultul rambózni szeretne, válasszon más fajt, vagy békéljen meg a visszafogottabb, íjas-késes-csöndesléptű rambózással.

Á, a xenomorfok, all-time kedvenceim. Ugyan ezek a Cameron-féle bordásfejű űrrovarok, nem a Scott-féle érinthetetlen enigmák, egy ilyen játékhoz, elismerem, az előbbi verzió passzol jobban. Az idegenek sokan vannak, hullákat zabálva gyógyulnak, rettentő gyorsak, abszolút a mozgásszabadságuk, látnak a sötétben, kézi/farok/belső állkapocstusában verhetetlenek (és az ereikben keringő sav biztosítja, hogy megbánja a győzelmét az is, aki leveri őket spricctávon belül), no meg sokszor már a hirtelen semmiből feltűnésük is elég, hogy a zsákmányuknak a torkán ugorjon ki a szíve. Nem használhatnak fegyvereket, legalább olyan gyakran kell velük iszkolni a torkolattűz elől, mint a haddelhadd közepébe vetni magunkat, viszont ha odacsapnak, ott péppé zúzódik hús és csont, agilitásuk  és puszta jelenlétük pánikkeltő fenyegetése miatt pedig legalább háromszor oda tudnak suhintani, mielőtt az áldozat felocsúdna. Az idegen körülményes irányíthatósága, a falakon futkosásnak köszönhető kezdeti navigációs-koordinációs zavar és támadótechnikájának gerillajellege miatt nem könnyű vele a játék, bár nekem pont emiatt tűnt a leghálásabbnak is. Egyszerűen veszettül hangulatos tud lenni a mennyezeten száguldva egyenként feltűzni az ellenfeleket a faroktüskénkre, aztán angolosan távozni a szellőzőnyíláson át. Az előző játékokban többféle "tenyészet" közül lehetett választani (többjátékos módban), pl. a gyorsaságra optimalizált runner (mint az Alien 3 "kutyája" [illetve a regény szerint marhából robbant ki]) vagy az übersoldat predalien, akit a legutóbbi film sikeresen röhejes rasztakickboxerré alacsonyított. Az egyjátékos kampányban valószínűleg pár fejezetenként változik majd a típus, ha egyáltalán.

Bízzunk benne, hogy megmarad a játék felépítése, ti. összefűzött egyjátékos történet külön mindhárom főszereplőnek, plusz a multiplayer, plusz esetleg kooperatív mód az előbbihez. A videók tanúsága szerint beköszönnek majd helyszínnek a kolóniák és/vagy űrhajók klausztrofóbiás fémfolyosói, idegen flórájú világok vadonjai és ősi romok útvesztői egyaránt; s amennyiben folytatódik az utóbbi évek akciójátékainak tendenciája, járműves részeket is várhatunk a tengerészgyalogosok részéről. Infótenger.