0
(imdb)
Szellemes Kísérteties hangulatomat Halloween előszele gerjesztheti, pontosabban az ennek hála webszerte rám vigyorgó halálfejek meg hasonló figyelmességek. A Poltergeistre is egy rövid ismertető videó hívta fel a figyelmemet egy emberes virtuális pofonnal, amiért még nem láttam ezt a klasszikust, amely ráadásul a(z eredeti) The Texas Chainsaw Massacre rendezőjétől, és Spielberg ötletéből és forgatókönyvéből készült '82-ben, a minőség tehát garantált. Nem is tudom, eddig miért maradt ki ez a film, mert még azon horrorok halmazába sem tartozik bele, amelyeket hagymázas gyermekkori emlékfoszlányaim miatt kerülök, ha lehet, vagy azért, mert nem akarok újonnan csalódni bennük, vagy mert tudom, hogy úgysem tetszenének. Nem, teljesen új volt nekem a film, Spielberg közreműködése meg egyenesen megdöbbentett. Egy szó mint száz, szerezze be mindenki, aki eddig az én cipőmben járt a Kopogószellemmel kapcsolatban, nem fogja megbánni, legfeljebb a kisgatyája.
A változatosság kedvéért most szőke kislány megy a tévébe be.
Főszerepben az amerikai kisvárosi idill – Spielbergnél valahogy sosem bántón giccses – jókedélyű gondtalanságában élő Freeling család, akik a frissen létrehozott lakótelep első, de már nem az egyetlen lakosai. Ebből avatott horroristák máris kitalálhatják a kísértettség miértjét és hogyanját, ez azonban mellékes része a filmnek, a középpontban végig a család marad. Persze történik egy-két nyugalmat megzavaró hatású természetfeletti borzalom, méghozzá a kreatívabb, pénzt nem spórolós fajtából, de csontig nyilalló ijedtséget aligha fog előidézni bármelyik is. Ez nem jelenti, hogy nem kéne aggódnunk a karakterekért, ellenkezőleg: Spielberg a Harmadik típusú találkozásokban vagy az E.T.-ben látottakhoz nagyon hasonló módszerekkel halmoz hétköznapi esendőségeket, szórakozottságot, szeretnivaló jellemet, szellemességet és összetartani akarást a figuráira, mígnem azok végül hiteles személyekké válnak a képernyőn. Az is jó értelemben vetten megmosolyogtató, hogy egyes jelenetek milyen egyértelműen szolgáltak a Hatodik érzék, az Az vagy akár a Jurassic Park bizonyos részeinek ihletőjéül. Néhány ijesztőnek szánt momentum mondjuk nálam nem érte el a kellő hatást (a bohócfigurától rettegő kiscsávó például miért a két méterre lévő bábutól izzad, amikor a párnája mellett ott gülleszti a szemét egy Yoda-baba?), mások már csak a megvalósításuk miatt is tetszettek (végigbucskázás a szoba négy falán), egypárat pedig rendesen elzárnék a szívbeteg-osztály elől (élükön a nem egészen törpe, nem egészen gyerek, nem egészen öregasszony, teljes egészében valószerűtlen médiummal és a fejhangjával). Nem akarok többet írni róla, valószínűleg már mindenki ismeri, szerencsére már én is. [Ilyenkor, miután felfedezek egy számomra eddig ismeretlen klasszikust, némiképp naivan mindig elgondolkodom rajta, manapság miért nem csinálnak ennyire hangulatos mozikat, illetve ilyen, visszafogottságában is feszültséggel teli horrort; aztán feltűnik, hogy ebben például milyen erős a '80-as évek zeitgeistja, ami rengeteget ad a filmhez, de ma már megismételhetetlen. Talán egy-két évtized múlva teszem azt a Hatodik érzéket is egy szinten fogják emlegetni ezzel, vagy épp a... neem, az Alienre még mindig nincs megfelelő korunkbeli alternatíva, sajnálom. :)] 4 Alien-poszter a falon / 5.
Szerk.: Whoa, egy rakat videó van róla fent a youtube-on: