Gé_A_eNn_É

Pompás, akkor most tessék elfelejteni a Pitch Blacket idéző hangulatát és képi világát, a fejlesztők ugyanis a munkálatok kellős közepén totális grafikai paradigmaváltást eszközöltek a játékon, amikor  cel-shaded technológiára váltottak realisztikus vizualitásról. Jónéhányan felszisszentünk az első képek láttán, nem is a kinézet és a könnyedebbre vett stílus lekicsinylése miatt, hanem mert a fenti előzetes olyan jól sikerült, hogy szinte már magunk előtt láttuk a Fallout 3-nak bemutató, a Rage-et is szkanderre hívó ideális poszt-apokaliptikus FPS-RPG hibridet. Úgy tűnik, a reményvesztettség légkörét felváltotta a féktelenségé mind játékmenetben, karakterekben és ellenfelekben, ami - időbe telt, míg beláttam (de ha a koncepcióváltás volt az utolsó eszköze, hogy a siker esélyével megjelenhessen a játék, ám legyen) - szintén jól illik a banditák uralta idegen bolygó témájára, ahol szerencsevadászokat alakíthatunk a jól bevált madmaxes iskolából.

Ha egy kicsit zavarosnak tűnik az egész, az csak azért van, mert az. A legnagyobb félelmem a játékkal kapcsolatban, hogy a készítőknek rosszul sikerül belőniük a szerepjátékos/felfedezős-fejlesztgetős játékmenetet a színtiszta lövöldével, és a végeredmény nem a két műfaj előnyös tulajdonságait fogja örökölni, hanem amolyan összehányt, életképtelen, vízfejű poronty lesz, amely túl nagy mértékben támaszkodik a játékos toleranciájára - és akkor a történetet még nem is említettem, pedig jó volna, ha a változatosság kedvéért ezúttal az is előtérbe kerülne motivációval, több szálon futó cselekménnyel, katarzissal és lezárással együtt. A gagyiság határát súroló játékosság (karakterdizájn, fegyver- és képességeffektek) és a komor hangvétel (háttérvilág) elegyítése nem hülyeség, de nem is egyszerű feladat, főleg ha meg akarunk őrizni valamiféle egységes következetességet. Azt hiszem, azért vakarom a fejem minden videó után, mert a sok effekt, röpködő számok, ellenséghullámok közepette nem igazán látom tisztán, mi a játék erőssége, mik a fő elemei, milyen játékstílust támogat. Gondolom, az "ülj le és játssz" filozófia, ami legfőképpen a játékkonzolok elterjedésével és a játékok fejlesztésének drasztikus drágulásával (ergo a pénz megtérülése miatti minél szélesebb közönség számára elérhetővé tételével) harapta torkon a hardcore rétegjátékokat, felelős a Borderlands húsosfazék, sőt homokozó jellegéért, s ezzel nincs is problémám: ha igényesen lesz összefércelve a rengeteg összetevő animés látványvilágtól a járműves harcon keresztül az epikus sztoriig, az elsők között leszek, aki örömteli ugrándozásában betöri a kobakját a plafonon. Csak nehogy ez is lábonlője magát a nagy igyekezetben. A hónap végén meglátjuk.