Közel sem teljes a lista, csak arra kerestem rá, ami épp az eszembe jutott. Néhány jól sikerült nyitó képsor véleményem szerint még egy előzetesnél is hatásosabban fel tudja hívni a figyelmet egy sorozatra, elsősorban a stilizáltságától nem mindig egyértelmű tartalma miatt, másrészt meg persze az sem árt, hogy nem spoilerezi keresztül-kasul az adott évad kulcsmomentumait. Még ha csak pár másodperces kis csinálmányról van is szó, sok esetben meglepően jól meg tudja teremteni a megfelelő hangulatot a filmhez. Nekem a kreatív, nem sokat mondó, annál többet sejtető darabok a kedvenceim, példának okáért az alábbiak.
Tekerjetek egy kis kakaót a hangerőre és a basszusra, kissé halk a videó. Meg csúnya sötét is. Ha ti se találtok jobbat szerte e weben, hát csak egyszerűen higgyétek el nekem, hogy fenemód ütős egy klip.
Azt hiszem, ez kimeríti a hektikus fogalmát. Dicséretesen rövid és ötletes, passzol egy szitkomhoz.
Tudjátok, ez a sorozatgyilkosos sorozat. Az intró alapján ezt meg nem lehetne mondani, mégis van benne valami, amitől már-már betegebb benyomást kelt, mint maga a film. Már-már.
Ezt a redneck-vámpíros sorozatot nagyívű barátkozó körökben kerülgetem már egy ideje. Az első epizód nem fogott meg kifejezetten, ez a videó viszont elég rendesen megszorongatott.
Ez legalább olyan idegesítő, mint amekkora fityiszt mutat a nyárspolgári amerikai idealizmusnak, és akkor a sorozatból még egy másodperc sem forgott le.
Hihetetlen, hogy ilyen sötét, film noiros látványvilággal és hangulattal hogy a fenébe lehetett sikeres egy rajzfilm - nyilván a kisgyerekek helyett inkább az idősebbek és a felnőttek nézték, akik komolyabb/komorabb Batmanra vágytak a Schumacher-bohózat bohócainál. Ez minden idők egyik legnagyobb kritikai sikert kivívott rajzfilmsorozata, és az intrója remekül előrevetíti, milyen jellegű kalandokat várhatunk benne (többnyire).
Hmm, intrónak nevezni talán túlzás is, bár meglehetősen fülbemászó tud lenni, főleg ha egy ígéretes, cenzúrázatlan brit X-Akták klón elé vágják be. A sorozat részemről mellékvágányon pihen, a zene meg azóta is kísért.
Klasszikus, egyesek elcsépeltnek is titulálhatják, meg idejétmúltnak, meg fölöslegesen megemlítettnek, de akkor is itt a helye. Mutassatok nekem valakit (12-99 év között), aki nem fütyüli kívülről a dallamát. (Fütyülni képteleneket nevezni nem ér.)
Ha már a klasszikusoknál tartunk... Terry Gilliam lidércnyomásos, groteszk szürrealizmusa überelhetetlen.
Take me out to the black
Tell 'em I ain't comin' back
Burn the land and boil the sea
You can't take the sky from me.
Have no place I can be since I found Serenity