Gé_A_eNn_É

Még hogy fizikailag lehetetlen ... ... ...


A rengeteg frissen bemutatott játékuk alapján a Fantasy Flight Games eladási mutatói az utóbbi időben (is) rakétameghajtással süvíthettek a magasba, és mivel az új termékek közül négy különböző játékvonal is a Warhammer címkét kapta a homlokára, nyilvánvaló következtetésnek tűnik, hogy azok a rakéták a Dark Heresy nevezetű, Warhammer 40.000 világon játszódó szerepjáték csillagászati pénzekért vesztegetett kódexeiből származnak. Miért ne facsarnák hát tovább a franchise-t egy kis plusz jövedelem reményében? Részemről tökéletesen rendben van, hogy ezúttal a fantasy változatra szálltak rá (gondolom, csömörítően unalmas lehet állandóan a 40k telefonkönyveken dolgozni), sőt az egyik kártyajátékra talán be is nevezek egyszer, nem zsákbamacska, a cég minőségi és élvezetes játékokat gyárt.
De.
A Warhammer Fantasy Roleplaynek 1986-os megjelenése óta van bizonyos hangulata, íze, amely állandó rajongóbázist biztosított neki az évek során, s amit óriási szerencsénkre a 2005-ös második kiadás sem veszített el. Címszavakban: káosz, vérmocsok, csonkolt vagy legalább sebhelyes, babonás aljanép, ragályok, démonok, mutánsok, patkányhús a pitében, gombából tenyésztett szörnyek, martalócok minden sarkon, vallási fanatizmus, életveszélyes mágia, alternatív késő-középkori kvázi-Német-Római Birodalom, boszorkányvadászok, csatornabűz, repeszekké robbanó, kezdetleges tűzfegyverek, és a békésebb népeket minden létező irányból fáradhatatlanul leigázni vágyó elmondhatatlan borzalmak. Gyúrjuk ezt a masszát gennyszínű tésztává, halmozzuk a közepébe az összes rútul elhullott karakterünket és még élő karaktereink lecsapott végtagjait, szórjuk meg a tetejét torzkővel, és toljuk be az izzó kénkövek közé. Süssük ropogósra, tálaljuk repedt pajzson. Én mondom, hogy aki (betegesen fekete) humort sem nélkülöző, könyörtelen, valószerű dark/low fantasy világot keres, ennél jobbat nem talál; külön öröm, hogy a mellé csapott szabályrendszert is sikerült a második kiadásra közel hibátlanná formázni. A Dark Heresy hasonlóan szeretnivaló a maga gótikus csillagközi grandiózusságában. Világát szintén nem tudnám elmarasztalni, annyira az ízlésem elevenébe találtak vele; szabályrendszerileg összetettebb, de továbbra is könnyen és hatékonyan használható leszármazottja a WFRP-nek.

A Warhammer Fantasy Roleplay harmadik edíciójáról régóta folyik a szóbeszéd. Mindenki, aki tisztában van a Fantasy és a 40k termékcsalád rokonságával és a Dark Heresy sikerességével, arra számított, hogy az új kiadás a DH rendszerét és JK-hatalmi szint szerinti három játékvonalra osztottságát követi majd, ehelyett azonban kiderült, hogy az FFG gyakorlatilag társasjátékot csinált belőle. Az egy dolog, hogy az öngyilkos üzleti érzékkel 100 dolláros áron a rajongók orra elé tolni tervezett dobozos, négykönyves, kismillió kártyás és jelzős "szerep"játék anyagi elérhetetlensége okán valószínűleg leginkább ahhoz a csoporthoz nem fog tudni eljutni, amelyet megcéloztak vele (illetve a célcsoporttagok szüleihez, akik, remélem, az elkényeztetett büdös kölke hóbortjainál jobb dolgokra is tudnák költeni azt a pénzt), de ami igazán zavar, hogy a rajongók ilyen kendőzetlen pofátlansággal lettek fültövön pöckölve. A szépen festett akciókártyák és a számok helyett szimbólumokat viselő kockák ugyanis nem segítik elő a jó szerepjátékot, a véletlenszerű kalandkidobálós módszer nem eredményezhet érdekes történeteket, a Warhammer Online koncepciófestményeivel kipingált látványvilág nem váltja ki a tényt, hogy az egyik leghardkórabb felnőtt sötét fantasy játékot gyermeki gyomorra és értékrendre fonnyasztották, stb. Ha fiatalabb korosztály felé szerettek volna nyitni, remek, támogatom, de ó, miért a legkorhatárosabb játékuk szájába kellett nyalókát erőltetniük?

Persze minek is nyílok, ha hülye leszek kiadni rá annyit, ezáltal még akkor sem tudhatom meg, hogy esetlegesen jól sikerült fattyút szapultam eddig, ha történetesen tényleg megérné a pénzét jól sikerült játékról volna szó? Úgy értem, a kőfejtőbe veletek, drága fejlesztők, ki lehet takarodni a bizalmamból. Én maradok annál, ami megérdemli.