Dennis Lehane: Vihar-sziget
Posted: 2009. szeptember 1., kedd by damoqles in Címkék: 4/5, könyv, thriller, vélemény
0
(Tartalom és részlet a magyar kiadó oldalán, illetve mindez angolul.)
A Titokzatos folyó filmverziójával Eastwoodnak sikerült felkeltenie érdeklődésemet Lehane pesszimista hangvételű krimithrillerei iránt, aztán Affleckék feldolgozása után is úgy álltam fel a fotelból, hogy kiscserkészarcú főhős ide, barbizóskorúnak látszó főhősnő oda, a hangulat és a történet ebben is bejött. (Egyéni problémám ugyan, de a krimik nagy általánosságban nem bírnak maguk elé szögezni – no nem azért, mert egyből megoldanám a rejtélyt, vagy ilyesmi, egyszerűen csak sokszor súlytalannak érzem a leggyakrabban utólagosan megoldandó bonyodalmat, főleg ha még láncdohányos, macsó mód cafatokra önmarcangolódott keményemberek is szerepelnek benne, akikkel egyrészt nehéz azonosulni, másrészt az egyik legunalmasabb klisé megtestesítői. Nyilván rengeteg ellenpélda is akad, meg olyan is, amit a fentiek ellenére kedvelek – mondjuk Block első két Scudderje –, de mint mondtam, egyéni probléma, és inkább a fantasztikusabb történetek felé billenő ízlésvilágom érte a ludas, mint a detektívsztorik „egyetemes minősége”. Egyébként mostanában, a tárgyalt könyv elolvasását követően már egészen megszerettem őket, szóval ez a megjegyzés duplán zárójeles.) Kézbe is vettem hát egy jó kis gerinc tájéki borsództatás reményével a Vihar-szigetet. A Titokzatos folyó regény a film után nem vonzott annyira – talán attól tartottam és tartok, mint a Harcosok klubja esetében is, hogy a mozinál jobb vagy rosszabb mivolta valahogy elbagatellizálja szememben a kiváló filmet (tudom, hülyeség; adjatok fél évet, meggondolom magam és beadom a derekam úgyis) –, az Egy pohárral a háború előttbe pedig, összefüggőbb sorozatnak vélvén, egyelőre nem akartam belefogni. Beszámolónk tárgya pont megfelelőnek tűnt az irodalmi ismerkedéshez, hisz új, remélhetőleg kiforrott, a többihez nem kapcsolódó mű, ráadásul film is forog belőle, és Scorsese nemigen vinne vászonra arra érdemtelen történetet.
Nos, filmnek kétségkívül remek alapanyag. Szikár stílusa, minimalista mozgástere ellenére is erőteljes hangulatot sugároz magából. Van itt gaz fojtogatta, patkány őslakosságú sziget, rajta erődszerű elmegyógyintézettel, de legalábbis amit meghagyott belőle az évszázad vihara, továbbá pár kereküknek véglegesen híján lévő őrültek, marcona fegyveres őrök, magasfeszültségű huzal a kőkerítéseken, rejtélyes világítótorony, diktatórikus orvosi rémuralom, és olyan durva bevillanások a második világháborúból, amik még a Ryan közlegény megmentésében sem fértek volna el, lefogadom. A sztori is kissé forgatókönyvszerűen zajlik: megérkezés, körbeséta, ismerkedés a személyzettel, majd a 
Továbbra is fenntartom, hogy a hangulat első osztályú. Borongós, lelombozó, s még akkor is pesszimista hangvételű, amikor vicces vagy egyszerűen szép dolgok történnek benne. Lehane pár mondatos leírásai csak a lényeget közlik, párbeszédei viszont életszagúan el-eltérnek a tárgytól, karakterenként különböző stílusúak. Ezt díjazom, főleg egy olyan könyvnél, amely a mi valóságunkban játszódik: nem a világteremtéssel bajlódik, mert a díszletek ismerősek, hanem érdekesebbé teszi számunkra ezt a világot, mi több, a történet szürke valóságához mérten zavarba ejtően konspiratív elméleteket, már-már szürreális elemeket csempész bele, mert, ismét csak, a díszletek egyébként ismerősek. A főszereplő visszaemlékezései jól megfestenek egy zaklatott személyiséget, sőt a regényvégi csavar, amely végett újra kell(ene) alkotnunk magunkban a karakteréről alkotott képet, engem valóságos megkönnyebbülésként ért, mivel a helyzet – addigra ugyan nem túl váratlan, de – hirtelen súlyosbodása egyszersmind le is veszi a férfi válláról a terhet. Nem akarok világosabban fogalmazni, már így is sokat árultam el; legyen elég annyi, hogy a főhős személyes keresztjének a súlya semmivel sem marad el a Titokzatos folyó szereplőiétől, és ugyan ki nem szereti nézni, hogyan őrlődnek a karakterek az író áldásos, íráskészsége kifente szadizmusától?Értékelés: 4 becsatolt kényszerzubbonyszíj / 5.