Gé_A_eNn_É

Kopját török a köztudatban élő szerepjátékos tévhitekkel és szembenézek a tudatlan tömegek lenéző véleményével e hobbi művelőiről: én szeretem a szerepjátékokat (RPG - Role Playing Game [és most a papíralapúakról van szó, nem a számítógépesekről]), és csak sajnálni tudom azokat, akik automatikusan elzárkóznak a jelenségtől, jóllehet fogalmuk sincsen az egészről. Szerencsére a szerepjátékokkal szembeni oktalan habzószájúság az utóbbi években visszavett a lendületéből, egyrészt mert új bűnbak született az erőszakot egyre reálisabban szimuláló videojátékok képében, másrészt talán mert a legelső szabálykönyvek megjelenése óta felnőtt egy-két nemzedék, akik esetleg személyes tapasztalat alapján is tanúsíthatják, hogy hülyeség bármi egyéb szórakoztatóipari műfaj behatásánál jobban kárhoztatni ezt holmi sátánizmusra, kannibalizmusra meg elmezavarodottságra felbujtás miatt- hajaj, volt itt mindenféle vád, talán egyesek szerint még Hitlert is a D&D képezte zsarnokká. Hogy miről is szól a szerepjátszás, nálam szakavatottabb, gyakorlottabb játékosok is pedzegették már (minden egyes szabálykönyv kezét rázatja az olvasónak a kockákkal, a mesélői szerepkörrel, meg a többi sajátossággal; de remek kis ikercikk található róla mondjuk itt is ni), dióhéjban legyen elég annyi, hogy leginkább egy elő (vagy online, levélbeni) kommunikáción keresztül zajló kollektív regényírási folyamatra, szóbeli színjátszásra hajazó hobbi - ha úgy tetszik, a szegény/fantáziában gazdag ember virtuális valósága. A mesélő (kalandmester, titoknok, játékmester) találja ki és tálalja fel a keretsztorit, míg a játékosok szállítják a saját maguk elképzelte, szabályokkal megalkotott főszereplőket, és a világ, a történet, a statiszták és az ellenfelek (mind a mesélő eszközei), valamint a főhősök (a játékosok) interakciójából kerekedik ki a játék maga, amely a háttérkörnyezet hangulata, a szabályrendszer jellege és az asztalnál ülők kedve szerint a világon bármi lehet, egy sárkány elragadta hercegnő visszaszerzésétől az óceán mélyén szunnyadó ősi földönkívüli istenség megakadályozásáig az emberiség kipusztításában.

Az egész a képzelet "edzéséről" szól; és még ha a Halley-üstökös is gyakrabban süt a szemedbe, mint ahányszor össze tudod trombitálni a csapatodat egy játékra, már maga a szerepjátékkönyvek olvasása is szórakozás, hisz ahány rendszer, annyi világ, annyi érdekes valóságmodellezés, annyi eredeti ötlet. Bizonyos értelemben még jobb, mint ha regényt olvasnál vagy filmet néznél, mert minden játékkal egy teljes univerzumot kapsz, amibe te magad tervezhetsz regényeket és filmeket és történeteket és karaktereket.

Távolról sem vagyok oda az összes rpg-ért, kezdve mindjárt a legnépszerűbbel, amely a rengeteg újrakiadás és verziószám következtében lenyelte már a saját fejét is mohó farkába harapásával, és nem veszi észre, hogy pénzhajhászságánál csak sekélyessége feltűnőbb... Mármint szerény véleményem szerint, én ugyanis nem igazán rajongok a Dungeons & Dragons és klónjai kultiválta heroikus(an redundáns) játékmenetért. Szerencsémre akadnak bőven merészebb kiadók is, akik méginkább rétegjátékokra szakosodtak. Alant néhány ilyen, megjelenés és/vagy beszerzés előtt álló rpg-t sorolok fel, és a sorok között imádkozom érte, hogy ne szoros egymásutánjában adják ki a még kiadatlanokat, mert akkor szélfútta ördögszekereken kívül nem sok marad a bankszámlámon.

Eclipse Phase

Interjú a készítőkkel:

Még előzetese is van:

Amellett, hogy ennek a játéknak van az egyik leghangulatosabb karakterlapja, amit valaha láttam, bődületes Lovecraft- és Cthulhu hívása szerepjáték-rajongásom is besegített a Realms of Cthulhu belistázásában. Az sem éppen hátrány, hogy Savage Worlds szabályrendszerre íródik mint kozmikus/misztikus horrorkiegészítő, erről ugyanis nem hazudik a borítója, amikor gyors, izgalmas és szórakoztató játékot ígér tonnányi, számológépeket is elfüstölő, szabályrendszernek csúfolt számhegyek és táblázattengerek helyett. Az egyetlen minimális  félelmem  az, hogy az eddigi Cthulhu rpg-kben már megjelent háttéranyagok mellett csak elvétve fog új információkat, lényeket, őrületeket, kalandokat stb. tartalmazni; másfelől viszont a szabályrendszer külön könyvben kapott helyet, szóval sanszos, hogy eddig nem látott dolgok is belekerülnek, elvégre valahogy fel kell tölteni azt a 150-200 oldalat.

Én mondom, nem igazi sci-fi/horror/rpg-rajongó az, akinek nem okoz komoly gondokat saját maga azonnali nem össze meg vissza vizelése ennek meg ennek az elolvasása és ez ingyenességének a felfedezése után. Biomechanoid bérzsoldost, a túlvilágot megjárt földönkívüli boszorkánymestert vagy egy fél rész Willam Wallace-szel vegyített brit/skót focidrukker-karikatúrát játszva a kamerák előtt szétcincálni a kannibál szuburbán zónák degenerált lakosait az egész világegyetem koronázatlanul is teljhatalmú urának lakhelyeként szolgáló felhőkarcolók árnyékában? Kinek ne tetszene ilyen játék?! A hivatalos fórumon elhangzottak alapján sajnos még várni kell az új, korszerűsített szabályrendszerű kiadásra (amely előtt még piacra tervezik dobni a jelenlegi verzió zsebkönyv méretű mását is... Jó ég, ősz tincseim lesznek, mire eljön a legújabb rendszer ideje!), de addig is ott van nekünk az ingyenes első kiadás, a jólsikerült rajongói Savage Worlds-konverzió, és a tudat, hogy a létező legfaszább "terrortechno-splatterpunk" szerepjáték túlélését biztosítjuk majd a leendő új alapkönyv megvételével. Még ha csak tíz év múlva kerül is rá sor.

Rohamléptékben felejtsétek el a filmet, ha azon boldogtalanok közé tartoztok, akikkel végignézette azt saját mazochizmusa - a semminél is kevesebb köze volt a szerepjátékhoz. Leforgatásának egyetlen nem-teljesen-pozitívuma az volt, hogy felkeltette a reményt az rpg új kiadása iránt, sőt taktikai játék is készült a témára. Sajna a film után a figurás játék is megbukott, a hivatalos fórumon pedig épp a minap jelentették be, hogy bár végre összerázódott az írócsapat (mocskosul ideje volt) és már látják munkájuk végét, VISZONT felbontotta velük a szerződést a kiadójuk, mert nyilvánvaló volt, hogy a megállapodás szerinti 2010 márciusáig nem lehet a boltok polcain a kötet. Bosszantó, hogy finoman fogalmazzak. Meglátjuk, mi lesz vele; az ilyen sötét, kibergótikus techno-fantasy rpg-kkel nem igazán lehet betelni, a SLA és a Warhammer 40.000 Roleplay könyvek mellett ez is remekül elférne majd a szekrényem tetején. Az alábbi ismertetőkből bárki leszűrheti, hogy nagy kár lenne a játékért (és itt a világra gondolok, nem a szabályokra): Kornya-féle kritika és néhány kiegészítő könyv számbavétele, plusz egy blog rengeteg lefordított részinformációval az akkor még aktívan készülgetni tűnő új kiadásról.

A sci-fi játékok azon hányada sosem vonzott, amelybe inkább űroperás, Star Wars-szerű rpg-k tartoznak, így aztán - és nem is bánom - megmaradtak nekem a horrorisztikus, cyber-és posztapokaliptikus elemekkel dúsított sci-fi szerepjátékok. Ez viszont a pozitív fórumos vélemények hatására, és mert borongósabb hangulatú, mint hittem, egészen érdekelni kezdett. Hogy-hogy nem, szintén beleesik az "1) eddig idegesítően a látókörömön kívül meghúzódó, 2) játékvilágában egyedi és érdekes, de 3) rendszerileg a legújabb kiadásáig bezárólag kollektíve minden rossznak elmondott rpg, azonban mivel 4) modernizált szabályokkal megjelenik a közeljövőben, 5) muszáj lesz vetnem rá egy pillantást, hátha új kedvencet üdvözölhetek benne" kategóriába, s reálisabb esélye van a belátható időn belüli megújulásra, mint pár fönti címnek. Van neki fejlesztői blogja és az aktuális verziójának demója is, továbbá kiegészítőivel együtt ismertetői a youtube-on: