Gé_A_eNn_É

Előzetes elvárásaim – melyek valahol azokban a világtalan mélységekben tartották a filmmel kapcsolatos bizodalmamat, ahonnan egy esetleges Van Helsing 2 is indulhatna meddő rohamra a tetszésem meghódításáért – nem tudtak felkészíteni a sokkra, hogy a Solomon Kane az év egyik legkellemesebb mozgóképes meglepetése lesz – márpedig az lett. Nem azért, mert olyan zseniális mozi volna, hanem pusztán mert megmutatta, hogyan kell igazi dark fantasyt vászonra vinni, hogyan kell gyönyörűen fityiszt mutatni a család-kompatibilitásért könyörgő stúdiónak, és hogy van élet a moziban Robert E. Howard karakterei számára a legelső Conan filmet követő sorozatos leszereplések után is.
A Solomon Kane sötét, véres és kemény film, amely műfajának (ti. kardos-disznólábas-gonosztlegyőzős kalandfilm a kegyetlenebb fajtából, antihősökkel és majdnem olyan magas halálozási rátával, mint amekkora hullahegyek termelődnek a statisztákból a végére) éppen elég kliséjét pengeti meg ahhoz, hogy a homlokunkhoz kapjunk, egyrészt mert az efféle sablonok nagyját pont hogy Howard teremtette meg, másrészt mert szemmel láthatóan mégiscsak többé-kevésbé működőképesen lehet őket filmre adaptálni, hiába igyekezett bennünket meggyőzni az ellenkezőjéről a Van Helsing, a Vörös Szonja meg hasonló hard/dark fantasy felednivalóságok. A forgatókönyvíró-rendező Michael J. Bassett bebizonyította, hogy elég, ha szenvedéllyel, valamint az alapanyag  iránti alázattal fogunk hozzá, így a végeredmény – kétséges Oscar-esélyességének dacára – nem fog csalódást okozni a mozi- és Howard-rajongók körében. Vagy hát közel sem akkorát, amilyet az első trailer után nagy savanyúan vártam, kénesővel és mennyindulással.
Pedig nem kezdődött valami fényesen, aztán még több tíz percig próbált felállítani maga elől, hogy unalmamban otthagyjam. Azaz a legeleje a hamisítatlan bad mofo Kane-ábrázolással, aki foggal esne még Feketeszakáll torkának is, fenemód ígéretesnek indult, csak hát hamar elvágták a karakter előtörténetének izgalmasabb/sötétebb szakaszát, és félórás sztoikus szenvelgés következett. Aztán eleredt az eső, hogy a színészek majd' belefulladtak, és a felhőkkel együtt megérkezett a borzongató légkör is. Meg a vérbő csaták, a szánnivaló (= halálra ítélt), tébolyult meg szemétláda mellékszereplők, Kane meglepő kilátástalanságot sugárzó bukásai, emberi szörnyek és embertelen borzalmak – nem tehetek róla, egyből a Warhammer karistos brutalitására asszociáltam, főleg a "Káosz-bajnok" és a "ghoulok" felbukkanása után. Tény, hogy Öregvilág látványosan sokat köszönhet a Howard által lefektetett dark fantasy világképnek, ahol a keresztény Isten nevének zsolozsmázása nem ment meg senkit, ha pokolbéli bestiák jönnek a sárba taposni a falut, és csak a fanatikus kalapos-köpenyes boszorkányvadászok sokat látott szemének, sokat ivott pengéjének és kiégett lelkének van némi esélye a Gonosz ellen. A film nem finomkodik, amikor szenvedést és reménytelenséget kell bemutatni (vagy épp totálisan váratlanul egy komplett keresztre feszítést), és csak egy-két esetben van túljátszva a dolog (nevezetesen a CGI-t igénylő jelenetekben), egyébként kiváló légkört teremt a szadista néző számára. No igen, ami engem illet, a romba dőlt, vérbe-sárba fúló falvak jól sikerült díszlete még akkor is levett volna a lábamról, ha a rendező elfelejti benépesíteni őket szereplőkkel és történettel... és biztosan nem vagyok egyedül. A green- és bluescreen korában (khm, Spartacus) felüdülés ilyet látni.
A történetet nem illik ellőni, de pár vaktöltényt azért eldurrogathatok. XVII. század eleje, a puritán Anglia. Kane családi perpatvarból menekül a tengerre, ahol a spanyol gályák mellett saját lelki üdvének is a legnagyobb ellensége lesz. Gyilkol és fosztogat, aztán a Kaszás (csak így, nagybetűvel) nyálcsorgatva megcsóválja előtte a fejét, és egy Pokolba szóló ingyenjegyet tűr Solomon mellényzsebébe. Félelemszülte célszerűségből istenfélő ember válik hát belőle, és a testébe égetett feszületforma billogokkal próbálja elejét venni, hogy az Ördög megkaparintsa az irháját lábtörlőnek (John Constantine-é mellé, höhö). Ez nem jön be, de a vallásosan eltöltött egy esztendő legalább hagy némi nyomot hiányzó lelkiismerete helyén: nekiveselkedik, hogy kiszabadítson egy lányt a környéket fosztogató és agymosott barbár csatlósaival teleszóró boszorkánymester karmaiból – természetesen hogy ezzel kiváltsa lelke jussát, a Pokol lángjai közt való örök agonizálást. Nem mondom, hogy Kane minden jócselekedetét önzésből viszi végbe (meg aztán ezek a "jó" tettek nagyrészt mások túlvilágra szeleteléséből állnak), de mindenképpen érdekes dramaturgiai csavar az, ahogyan, aminek be van mutatva a figurája: előbb romlott kalózként, majd megtört remegő kocsonyaként; a sztori legnagyobb részében pedig épp eleget öl és szenved legbelül ahhoz, hogy kibújjon az átlag mozihős egysíkú megjelenítésének béklyójából. Nem fehér lovag, de nem is egy undorító féreg: hihető, többrétű személyiség. Kétlem, hogy a tetemes irodalmi háttéranyag nélkül sikerült volna ilyenné formálni. A film végére persze egyértelműen pozitív alakká lesz, de addigra már megérdemli, hogy a néző is elfogadja bárminek.
Happy end ide vagy oda, a franc se gondolta volna, hogy ilyen áldásosan durva film lesz, olyan göröngyös úton haladó, hogy kiveri az ember fogát is, de az kiköp, aztán elvigyorodik, mert éppen ilyesmire vágyott már régóta. Ha sebészi kérlelhetetlenséggel fogunk a szétboncolásához, nyilván nem találunk többet a fél mázsa alvadt vér alatt, mint egy viszonylag egyszerű szerkezetű, fantasztikus-horrorisztikus elemekkel megbolondított akciófilmet – de vannak olyan produkciók, amelyeknél erre hajlandó vagyok magasról tenni, mert örömet okoz, hogy belemenjek a film kis játékába, és sodortassam magamat a hangulattal. Ilyen volt még pl. a Repo Men, ilyennek érzem ezt a mozit is, és hőn remélem, hogy mostantól csak többükkel fogok találkozni.
A Solomon Kane "egynyári szenzáció", ezt most minden pejoratív felhang nélkül írom. Valószínűleg jövő ilyenkor már nemigen fogok rá emlékezni, de amíg tartott, piszok szórakoztató volt arra, amire rendeltetett, olyan formán, ahogyan szükséges volt. (Az előzőleg várt max. 1 helyett egy jól megérdemelt) 3 BalrogGólem / 5.


Spoilermészárlás:


[Potyabónusz: kreaturák a filmből (és spoilermészárlás megint):]