Just Cause 2 [PC] villámvélemény

Posted: 2010. április 10., szombat by damoqles in Címkék: , ,
0

(honlap), (demo), (értékelések)

Az előző résszel való ismerettségem kimerül abban, hogy a közel fél óra játékidő felében a jobb kezem módszeresen fel-alá járt az egérről a homlokomra, csattanósan, mert folyamatosan tapasztaltam valami elmondhatatlan gagyiságot, a másik felében pedig az Escape-et nyomkodtam, hogy a menüben végre memorizáljam a bizarr billentyűkiosztást, ami végül is nem sokat segített az alapvető irányíthatatlanságon, főleg a járművekén. Vannak játékok, amikre egyszerűen nem tudok ráérezni, és bizony a Just Cause-zal is fél órával többet játszottam a kelleténél. Mindegy, most belépett a színre a második rész, amely nem kevéssé tolja az arcunkba szándékos B-filmes hangulatát, viszont ez ezúttal nem a technikai megvalósítás hiányosságaiban mutatkozik meg, hanem a sztoriban és a játékmechanikában, amivel abszolút nincs bajom, ha minőségin van megoldva. A JC2 gyönyörű, gigantikus, röhejes, bugyuta, és szégyentelenül olcsó fogásokkal szórakoztató: története, karakterei a legolcsóbb akciófilmes sablonok iskolapéldái, játékmenete egyszerű és gördülékeny, mély benyomások meg érzések keltése helyett pedig azzal próbálja bűvkörébe vonni az embert, hogy mind újabb és újabb felfedeznivalóval, jutalmakkal és likvidálandóval árasztja el fulladásig. Adrenalinlöket az agyba. Egy szigetcsoport uralta 400 négyzetkilométeres térképbe dob bele szó szerint, hogy keresztülcsáklyázzuk és -siklóernyőzzük magunkat a helyi diktatúra milíciáján, gránátokkal, szigonypuskával vagy épp kölcsöncsórt sugárhajtású vadászgépekkel szecskázva bármit és mindent, ami az utunkba kerül, elnöki szobroktól a parkban komplett fúrótornyokig. Kismillió elfoglalható település és kiirtható katonai támaszpont, meg nem-is-olyan-kismillió rejtett felszereléscsomag biztosítja, hogy hónapokig ne aludjon a boldogtalan, aki 100%-os végigjátszásnál nem adja alább.

A járműveket ebben a részben is úgy (nem) lehet irányítani, mintha benzin helyett géprészegítő alkohollal lenne tele a tankjuk, de sebaj, mert létezik instant teleportáció is a már felfedezett településekre, meg aztán a Pókember hálóvetőjét meg a Denevérember suhanóleplét ötvöző utazási módszer sokkal szórakoztatóbb és gyorsabb, mint a kis gázra majdhogynem helyből is piruettező hátraszaltókkal reagáló autókkal való bohóckodás. A helikopterek irányíthatósága viszont kifejezetten jól sikerült, furcsa is volt visszaszoknom rájuk a GTA-k után, amikben többször zuhantam le velük, mint ahány métert zökkenőmentesen meg tudtam tenni bármilyen repülő alkalmatossággal. A fejlesztők a programba pakoltak minden létező járművet és mindenből legalább még egy felpimpelt verziót (amíg nem ültél az Eclipse röpcsiben, nem tudod, mi az a tűzerő), de néhány hasznos példányt leszámítva (tank, antitank helikopter, felfegyverzett szupermotorcsónak, meglovagolható gázpalack!) érezhetően nem az a játék célja, hogy kormánykerék mögé ültesse az embert. Nem is az, hogy forgatókönyvével kortárs bűnügyi szerzőket alázzon porba, nem is egy kormánypuccs realisztikus szimulálása. Elemeiben számomra a JC2 a Red Faction: Guerrilla és a Far Cry 2 zabigyerekének tűnik, amely pont azért szárnyalja túl azokat (a vegytiszta fun-faktort tekintve), mert tisztában van saját komolytalanságával és képes azt előnyére fordítani. Ez nem agyjáték, nem az emóciókra hat, nem gondolkodtat el azon fölül, hogy "most rakétavetőt használjak-e vagy C4-et"; ellenben tökéletes arra, hogy egy fáradt nap után fejest ugorjunk országnyi területébe, ahol terrorral és káosszal vehetünk elégtételt Panau elnyomó hatalmán a nép nevében, közben persze titokban hálával gondolva rá, hisz ritka szórakoztató szisztematikusan repeszekre robbantani a rosszfiúk erődjeit és büntetlenül kiélni hétköznapi frusztrációinkat a klisésen fasiszta katonákon. Parádésan agyatlan időtöltés, tökéletes adalék néhány komolyabb hangvételű játék közé.

Még valami: csak én hallom időnként a bepipult katonák szájából, hogy "Kinyírunk!"? Mármint így, magyarul, kissé törten?

Nem akarok pontozni vagy végleges véleményt írni róla, amíg végig nem játszottam, és tekintve, hogy húsz óra után is még csak huszonpár százaléknál járok, és hanyagolom a főküldetéseket, az nem lesz egyhamar. Majd ha megesik, update-elem a posztot.





Tippekkel viszont szolgálhatok:
  • Mivel a(z amúgy is túl törékeny) járművek többsége könnyebben föltekeredik az első útszéli fára, mint egy Boa Constrictor, koncentráljunk a csáklyás-ernyős haladás mikéntjének elsajátítására.
  • Tanuljunk a példámból, és ne felejtsük el, hogy a TAB billentyűvel vetődni lehet.
  • A legtöbb újonnan felfedezett híd lábánál (valamiért) mindig van egy-két páncél/életerő-doboz.
  • Oda se neki, ha meghaltunk, legfeljebb némi muníciót veszítünk vele, de a kegyelemdöfés előtt okozott károk és az értük kapott pénz és "káosz" megmaradnak, szóval ne töltsük vissza az előzőleg elmentett állást.
  • Válasszunk kedvenc fegyvert és fejlesszük ötcsillagosra – hatásosabb, mint állandóan váltogatni őket.
  • Támaszponttisztogatásnál csak akkor hatoljunk a kerítésen belülre, ha kiszúrtunk egy tankot (a lövegeset, amivel egyszerre tudunk tüzelni és haladni), hogy elejét vegyük irhánk tésztaszűrővé redukálódásának, illetve helikopterünk elsődleges célponttá varázslásának a légvédelmi ütegek (SAM) számára. Nem mintha helivel nehéz volna kikerülni és/vagy elpusztítani a föld-levegő rakétákat és vetőiket, főleg hogy könnyedén helikoptert válthatunk on the fly az ellenünk küldött masinákat megcsáklyázva, ha az előző kigyullad alattunk. Opcionálisan a mobil dílerünktől is vehetünk harceszközöket, bár nem sok értelmét látom minden egyes alkalommal kidobni az ablakon egymilliót egy új kopterért (jóllehet hamar annyi pénzünk lesz, mint Panauban a fűszál).
  • Az erődfoglalásoknál, amikor egy technikust kell kísérgetni, eleinte hagyjuk a tartályok és rádiótornyok rombolását; ha teljesítettük a küldetést, fogjuk a mindig a közelben található forgóagyas gatlingot és azzal sétáljunk körbe. Időigényesebb, de egyetlen töltényünk sem veszik oda.
  • A mesterlövészek és más oktondi odafent-korlátnak-támaszkodó alakok ellen használjuk a szigonykesztyű + gravitáció kombót.
  • Tökmindegy, hogy egy toronyházról ugrunk le vagy a sztratoszférából, elég a zuhanás végén a földhöz közel kilőni a csáklyánkat és ernyő nélkül "levontatni" magunkat, majd jóízűen arconröhögni a fizikát és továbbállni, még véletlenül sem palacsintaként szétlapulva.

0 megjegyzés: