Gé_A_eNn_É

A szerző nevének "A" Carrolléra rímelése és a cím eldönthetetlenül gyermekien bájos vagy furcsán baljós hangulata izgalmas találgatásokra ragadtathat, hát még a borító reklámszövegének a regény humoros (?) és horrorisztikus tulajdonságaival való dicsekvése. A történet az akár együgyűnek is tűnhető összegzése ellenére fölöttébb szürreális és komor: az elhunyt gyerekkönyv-író életét kutató főszereplőknek nem csak a napfényes, de valami képlékenyebb természetű, sötétebb oldalával is szembesülniük kell a művész utóéletének és szó szerinti hagyatékának. Galen kisvárosa cukormázzal bevont medvecsapdának bizonyul; gyors és fájdalommentes hatástalanításának módját csak a sírba szállt író ismerte, hőseinknek azonban muszáj megpiszkálniuk, ha ki akarnak keveredni a helyzetből ép nyakkal és elmével.

Thomas Abbey, az életrajzíró-jelölt maga is színész apja árnyékában élte életét, így talán nem idegen tőle a Marshall France alkotta képzeletbeli világok és nagyon is valós viszonyok függése a mindenható és utánozhatatlan alkotói akarattól, valamint a függetlenedésre irányuló hajlam megértése. Úgy esett, hogy France – olyan, címük sokat(vagy épp semmit)mondóságában meg a rájuk való ködös utalások miatt varázslatosnak tetsző könyveken kívül, mint a Barackárnyékok és A zöld kutya bánata – pont életének fő művét nem tudta befejezni halála előtt, és Abbey-re meg újdonsült barátnőjére/munkatársára hárul a feladat, hogy megértsék az író munkásságát, sőt hogy kitöltsék benne az űröket – ahol munkásság alatt leginkább a professzionális, a magánéleti és némi misztikus tevékenység zavarba ejtő keveréke értendő. France a regényben legendás, megfoghatatlan alak, s ezt idővel már nem kizárólag a mindig áhítattal, homályos töredékekben felemlegetett írásai hitetik el az olvasóval, hanem némileg paradox módon az is, hogy egyre több részlet dereng fel előttünk "egyszerű" otthoni életéből, egyre közelebb kerülünk a borítón látható név mögötti személy megismeréséhez. France kinyomtatott fantáziájának bálványozása a két főszereplő által mintha új értelmet nyerne a regény végére, pedig Marshall igazán nem tett mást, mint amivel híressé vált: kiírta magából a képzeletét, álmokat és rémálmokat egyaránt. És értett hozzá.

Mindig gondban vagyok, ha a mágikus realizmus kifejezést kéne rásütnöm valami homlokára (most annál is inkább, mert ez egy 1980-as könyv, akkoriban valószínűleg nem volt akkora divat kiosztani ezt a címet minden második kortárs spekulatív szépirodalmi próbálkozásnak [Wiki szerint egyébként '55-ös keltű szakszó]), a Nevetések földje esetében azonban ez gyakorlatilag szó szerinti, már-már spoileres leképezése a regény lényegének. Carroll könyve viszonylag rövid és tömör, hiteles életképekben gazdag, ezért aztán a fantasztikum legcsekélyebb beszivárgásának is elemi ereje van, és kiszámíthatatlanságot kölcsönöz a történetnek. A közvetlen nyelvezet, az egyszerű történetvezetés és a regény minden misztikumot nélkülöző (de ugyancsak olvasmányos) első fele-harmada miatt hatásosabbak a hirtelen beköszönő megmagyarázhatatlanságok, az pedig egyenesen mesteri, hogy végső soron az összes természetfeletti jelenség valódiságát tagadva vagy mindössze a szereplők érzelmi zaklatottságának betudva is élvezhető a sztori. Számomra igazi urban fantasy (na megint egy kevéssé passzentos megnevezés) klasszikus, és azt tartom egyetlen komolyabb hiányosságának, hogy nem hosszabb és reszletezőbb valamivel. 4 minden idők legfrappánsabb bull terrier-neve / 5.