Robin Hood

Posted: 2010. június 24., csütörtök by damoqles in Címkék: , , , ,
0

(honlap), (imdb)

Csuklyás Vörösbegy története már olyannyira lerágott csont, hogy az atomjai is felőrlődtek a miriádnyi mozi- és tévéverzió filmtekercseinek tonnányi súlya alatt; és mégis, ha egy Ridley Scott kaliberű rendező áll be mögéje, az ember képtelen lesz közönyösen elmenni a dolog mellett. Scott csinált pár zseniális filmet (Alien, Blade Runner), csinált néhány remek filmet (Gladiátor), van igen jó filmje (Body of Lies, Black Hawk Down), van átlag fölötti filmje (Kingdom of Heaven), van... megkérdőjelezhetőbb kvalitású mozija (G.I. Jane) meg satöbbi, összeségében azonban minden munkájából árad a profizmus, és a legtöbb filmjét nem lehet tiszta lelkiismerettel a szubjektív ízlésünk kukájába zsákolni, neadj'ég egyetemes megállapítással rossz mozinak nevezni, őt magát pedig rossz rendezőnek. Scott Nagy Öreg, aki tudja, mitől döglik a nézőtér népe: nem a vásznon villódzó alkotás silánysága/unalmassága/lapossága/butasága/pontpontpontsága elől popcorn- és diétáskóla-mérgezésbe menekülés heveny hascsikarásától, hanem a mű tartalmától, a művészi rendezés egységességétől, a színészek és a rendező közötti egyetértéstől, a forgatókönyv összetettségétől. Scott nagy filmes – Robin Hood pedig a létező egyik legnagyobb filmes sablon. Titáni küzdelmeknek néztem elébe e két fogalom részéről, melynek végén a felek cafatokbani összevegyülésének valami használható száznegyven percét reméltem előtűnni a harc porából. Úgy-ahogy ez be is jött.
A kezdeti pletykák a filmről Scotték rendhagyó és izgalmas hozzáállásáról szóltak, amivel a Hood-legendához akartak hozzányúlni, ti. a rablógyilkos figurát végre tényleg rablógyilkosként tervezték megmutatni: ezúttal a gyilkos, nem a rabló rész került volna előtérbe, amolyan középkoriasan bájos brutalitással. Nem tudom, hogy a Universal Pictures táncolt-e el a meredek elképzelés mellől vagy Scott döntött úgy, hogy ennyire azért nem fogja magára haragítani a történeti társaságok és a kosztümös lovagkort-újrajátszók legfanatikusabbjait, mindenesetre ennél a koncepciónál végül úgy hatvan-hetvenezer hangyányival finomabb mítoszrombolást valósítottak meg. Robin Hood nem lett véresszájú antihős, de nem lett babapopsifehér lelkű erkölcscsősz sem – ami azt illeti, még csak Robin Hood sem lett. Eredettörténetnek kissé elvetették a sulykot, hiszen a címszereplőt a király csak a film végén nyilvánítja törvényen kívüli, hazátlan, helyben lelándzsázandó latornak, így aztán ha folytatása nem is lesz ennek a konkrét mozinak, az összes többi, már a király józan eszét abuzáló martalóc cselekedeteit feldolgozó Hood-film többé-kevésbé nyugodtan tekinthető annak.
Esküszöm, még a trailer alatt is több vesszőt pendített el az íjáról Robin, mint az egész film során. Itt ellenben kimagasló intellektualitása meg rózsaszárba szökni készülő morális öntudata arra készteti, hogy magában/verbálisan/tettekkel végigtusakodja a filmet minden egyes elnyomó figura vagy eszme ellen. Hadakozik a feljebbvalóival, mint Oroszlánszív Richárd kereszteshadjáratból visszatérő, közben Franciahont mellékesen végigdúló és -duhajkodó seregének íjásza, akinek nem tetszik az iszákos király, a harcok parttalan folytatása, és hogy a jövőben az ivadékai nem kapják majd meg a megérdemelt jogdíjat az itt-a-piros-hol-a-piros játékért, amit ő talált fel, de legalábbis ő tökéletesített. Aztán hadakozik a becsületével, a hazaszeretetével, saját identitásával, egy sárrétege alatt izzó zsarátnoknak bizonyuló özvegyasszonnyal, a vakot játszó Max von Sydow arcmatató tenyerének kérgével, saját múltjának démonaival, végül azon szakkritikusokkal, akik esetleg nehezményezik, hogy a film oly könnyedén lenyúlta a normandiai partraszállás jelenetét végső csatának. Russel Crowe ezenkívül hadakozik még a fogyókúrájával és a borotvájával is, de ez senkit ne zavarjon, a színészi játékot ugyanis rossz szó nem érheti: Cate Blanchett hitelesen önfejű majdnem-egyedülálló nő, a franciák tenyérbemászóak, Oscar Isaac egy köcsög, William Hurt okosan néz, Mark Strong kopasz stb. A látvány, az akciók, a külső réteg rendben van, minden sáros és ködös, mindenki piszkos és durva. Csak a történet nem tud szolgálni meglepetésekkel, sem mélyreható jelenetekkel, sőt sajna még a sablonosság méretes láncos buzogányát is csak úgy sikerül elkerülnie, valahányszor lesújt, hogy az viszi magával a sztori kerekségét adó összkép néhány cafatját is. A hangulat kimagasló; amire rátelepedik, már nem annyira. Szó sincs róla, hogy a történet rosszul volna megírva vagy kivitelezve, épp csak kevésnek tűnik azt, amit szolgáltat, méghozzá egyetlen okból: Robin Hood címmel az ember vagy akciófilmet vár, vagy legalább olyat, amelyikben a szereplők annyit nyilaznak, mintha nyílvesszőkből akarnának rögtönzött bástyát emelni az erdei utacska mellé. Aztán fogják a seriff erszényét, Tuck barát kiölti a nyelvét, Robin kivillantja a harisnyanadrágját, és jobbra el, az aktuális szegény település irányába. Aligha örülhet valaki jobban a Hood-história komolyabb variánsának énnálam, de a cím és az alatta megbúvó film közötti tematikai/hangulati kanyon még ez utóbbi minősége dacára is veszélyesen szélesnek tűnik. Ízlésemnek hála (mely egybevágni látszik a direktoréval) számomra mindez inkább kellemes csalódásnak mondható, de jobbnak láttam megemlíteni azok kedvéért, akik esetleg robinhoodosabb filmet vártak ettől a mozitól ridleyscottos helyett. Ennyit a szőrszálhasogatásról.
Longstride története egy értőn megvalósított ál(?)történelmi film, amely jól beleillik Scott eddigi kardozós-borostás, illetve nagyemberes-drámás műveinek sorába. Talán ez kerül a sor végére, de már ez a teljesítmény is impozáns. Mindent összevetve szórakoztató filmről van szó, és az egyik legeredetibb vezérfonál mentén leforgatott eredettörténetről, amit láttam. A Robin Hood-filmek közül pedig – legyen ez bármennyire nem-robinhoodi is – gondolkodás nélkül inkább egy komolyabb, autentikusabb drámát választanék a rengeteg szándékosan avagy szándékolatlanul gagyi akciókomédia helyett – vagyis ezt. Mr. Scotthoz fűzött reménytelenül optimista reményeimet nem váltotta be maradéktalanul, de ezt most az egyszer megbocsájtom, hiszen Ridley atyánktól mostanában kizárólag egy projekt zseniális megalkotását várom el, és az az Alien prequel(-duó?), ami jelenleg szinte minden mást elhalványít a radaromon.
3 és fél minden farpofa kényelmét kielégítő kaloda / 5.

0 megjegyzés: