Gé_A_eNn_É

Az utólagos kritikai fogadtatás alapján rémálom lehet minden producernek belevágni egy-egy filmklasszikus remake-elésébe, még ha az anyagi sikert bizonygató kisördög a vállukon nem is veszi ki háromágú villáját a pénzesember szemgolyójából a produkció mozgásba lendítéséig. Esetünkben a filmesek hajhagymán ragadták a problémát, és magát a rémálmot tették meg a projekt tárgyává. A Robert "Forever Freddy" Barton "I Said Krueger, Bitch" Englund stábból való kigolyózásának hírével nyitó bejelentés kavart is egy kisebb viharzónát minden igazi horrorfan szobájában, míg mások amiatt aggódtak, hogy egy lélektelen másolat lesz a végtermék, ergo redundáns, akár a hollywoodi remake-ek 95%-a. Ha engem kérdeztek, Englund helyett Jackie Earle Haley nem azért nincs teljesen rendben, mert rossz színész volna (vagy mert nincs tapasztalata a maszkviselésben – van), hanem mert maga a maszk és a karakter meglehetősen jellegtelen, egész jól mutatva a film egészének hasonló kvalitását. És hogy nem volt-e fölösleges az újraforgatás? Szerény véleményem szerint olyannyira, szívből jövő de, hogy az elkövetkezőkben a remake-re szánt filmtekercseket felhasználva töretném kerékbe azt a filmest, aki mondjuk 50 évnél fiatalabb anyagokat akar újrázni. A fölösleges/rossz folytatások készítőivel pedig végignézetném a procedúrát, nagyokat és gonoszakat vigyorogva közben a képükbe.

Az új Rémálom részben kopipészt, részben eredettörténet, részben pedig sunyimód álmosítja a nézőt az unalmas és/vagy már jól ismert jelenetekkel, talán hogy a film közbeni rémálmodással két fronton támadhassa be a közönséget; bár gyanítom, inkább egyszerűen csak a forgatókönyvesek buktak meg feszültségkeltésből. Meg a szereplők adagolásából a húsdarálóba: a kifent kezek jó darabig módszeresen eltakarítják a színről az összes karaktert, akire már épp rá lehetne fogni, hogy ő a főszereplő. Meg a rettegés tárgyának bemutatásából: Freddyből kiveszett mindennemű őrült játékosság, hisztérikus bohócság, és a puszta vérszomj, ami maradt, egész egyszerűen nem elegendő egy csíkospulóveres-kalapos kreatúra félelmetessé tételéhez, akinek egyébként az egész alapkoncepciója az volt (és a dizájn mögéje állt), hogy lehetetlenség komolyan venni, legalábbis a való világban. Freddy itt nem csonkítja önmagát, nem bolondozik, nem vihog, semmivé téve így a karakter horrorisztikusságának egy hatalmas és hangsúlyos részét. Még az arca is inkább összefolyt mályvacukor, mimikára képtelen, halott maszk. Néha elhörög egy-két sablonos fosatószöveget, meg szikrát csihol az ujjaival, de összességében nagyon vérszegénynek éreztem a jelenlétét, az általa éreztetni kívánt feszültség megoldását. Freddy (volt) a slasher-világ Jokere, a mindenségit, hát pont a kifacsart humorérzékét kellett kiherélni belőle?

Freddyt közvetett okok szította szülői harciasság lángjai marták rémálommá még óvóbácsi (ja...) korában. A szadista pedofilok nyilván másképpen reagálnak a Molotov-koktélra, mint a közönséges halandók: Frédi, minő meglepetés, pusztulás helyett a Szilfa-utca köztes, csak alfa-agyhullámokon lovagolva elérhető dimenziójába költözött, és ahelyett, hogy a szerinte nem megérdemelt vértanúhalála után szépen szentté magasztosult volna, gyilkol. Méghozzá azokat a tiniket, akik ötévesen csúnyaságokat mondtak róla otthon, s azóta valahogy teljesen elfelejtették az ovis korban őket ért testi-lelki sérelmeket. Freddy persze tagadott mindent, és a nyakába kapta a lábait, amikor a szülők utánaeredtek, merthogy ő ártatlan. Hogy miért hazudott volna egy tucat gyerek – akik derekán még látni a gumipelenka nyomát – kollektíven ilyen elvetemültségeket az óvoda közkedveltnek tűnő mindeneséről, az majdnem olyan érthetetlen, mint hogy a gyerekek nem sírtak anyukának a beteges bácsiról már a legelső "incidens" után. És hogyan kerültek a pengekaromnyomok a kölykökre, ha ebben a verzióban Fred nem sorozatmészáros, "csak" pedofil? A sebhelyek láttán fáklyás-vasvillás lincselésre induló szülők (a jelenet, amelyben öt-hat autóval kergetik a fickót valami eldugott külvárosi helyen, a mozitörténelem egyik legvalószerűtlenebb üldözési jelenete mind tartalma, mind felvezetése/-ének hiánya miatt) miért nem fordultak a hatóságokhoz? Egyáltalán honnan a sportbillyszatyorból kerítette kedvenc zsírtalanított orcájú divatikonunk Ollókezű Edward amputált kacsóját?

Jóllehet igazából nem feltétlenül az inkonzisztencia az első kifogás, ami eszembe jut, ha a mozi gyengeségeire gondolok, ám a rosszul kigondolt vagy nemes egyszerűséggel megválaszolatlannak meghagyott kérdések bizony hozzájárulnak ahhoz, hogy visszafelé süljön el az írók szándéka. Freddy hiába kapott ugyanis háttérsztorit, paradox módon ebben a filmben nekem légből kapottabb és hiteltelenebb karakternek tűnik, mint a '84-es legelsőben, ahol emberi motiváció és eredettörténet helyett a figura groteszksége, nem-evilági volta volt kiemelve. Mi jön majd a folytatásban, rokonítják őt Carrie-vel, hogy (sikertelenül) racionalizálják Freddy természetfeletti pszichés képességeit is?

A film eleji kávézós résznél már-már azt gondoltam, én balga, hogy a készítők a Sandmanből fognak ötleteket lopni (ajánlom nevezett képregénysorozat első kötetében az idevágó fejezetet minden pszichohorror-fannak), de a helyszínnél ez nem ment tovább – azt kell mondjam, sajnos. A végén a tökös bevégzőszövegek felcserélése – értsd a lány mondja a frankót a szörnyetegnek, az meg balfaszkodik – volt az egyetlen szóra érdemes csavar az egész filmben, még ha erőltetetten is hatott, az egész végső harccal együtt, amelyben a részvételi arányát és abszolút első számú résztvevővé előlépését tekintve a Szerencsének a stáblista legtetején kellett volna szerepelnie, mint aki önmagát alakította. A pontozásom azonban nem a balszerencsén múlott, csakis a készítők meggondolatlan ambícióin, hogy újracsinálják az egyik legklasszikusabb horrorfilmet, illetve hogy az elgondolásuk nagysága csillagászati mértékekben haladta meg satnya tehetségük csöppségét. Freddy Krueger-eredettörténetként ez így nagyon kevés volt; talán ha "csak" sima folytatásként tervezik meg, egy fél ponttal többet érne a szememben. Másfél, már ezer éve rohadtul nem ijesztő sötét padlás / 5 – néha mintha direkt arra ment volna ki a játék, hogy minél bazáribb trükkökkel próbáljanak borzongást gerjeszteni. Meg kecsöpfröccsel a falakon, amiből legalább jó sok volt (és /spoiler?/ a legbrutálisabb gyilokra az utolsó másodpercig kell várni).