Gé_A_eNn_É

Valamiért megszaporodtak az ilyen-olyan formában különböző globális kataklizmák fenyegetésével foglalkozó sorozatok ebben az évben (ez, a FlashForward, meg jön a Day One). A V az ufóinváziós téma ugyanezen a címen való másodszori feldolgozása tévéképernyőn, és nem a … mint Vendetta vérrokona, sokkal inkább A Függetlenség Napja klónjának tűnik. A város napelemeit pihenő üzemmódba állító űrhajókat lehet, hogy az első V sorozat ellőtte már rég a mozi előtt, sőt biztos az sem volt már teljesen eredeti ötlet, de azért most lehettek volna kreatívabban is, vagy ha ez túl nagy kérés, legalább igényesebbek a CGI-t illetően. Persze nem az effektusokat kellene legelőször kifogásolnom, van épp elég más, lényegesebb hiányossága is.

A karaktergárda a “nini, egy rakat csatahajóból vigyorgó földönkívüli, de hé, nézz inkább engem, én érdekesebb vagyok” betegségben szenved, ráadásul a hitét / a Vatikánt megkérdőjelező pap vagy a rúgnivalóan kamasz kamasz figurája nem mondható éppen eredetinek. Igaz, a földönkívülieknek is emberi a vizázsuk (ami nem úgy tűnik, hogy nagyon zavarná a jónépet) és unalmasan letisztult dizájnú a technológiájuk, szóval messze állnak az érdekestől. Még "Wash" felbukkanása sem igazán örvendetes, egyrészt mert itt ugye nem Washot játssza, másrészt mert (SPOILER) nem ér sokkal szebb véget (vagy időleges véget), mint a Serenity moziban. A málészájú sztárriporterrel még kezdhetnek valami figyelemreméltóbbat, eddig nekem csak a málészájúsága jött le. A nyomozónő talán az egyetlen, akivel azonosulni lehet, mert megvan benne a potenciál, hogy seggberúgja a többi irritáló karaktert, és a többséggel ellentétben nincs hasraesve a derült égből a szmogfelhőkre pottyant altruista ítíktől sem. A fekete hősszerelmes titokember eleinte csak érdektelen, a végén viszont már egyenesen röhejesnek hat, ami kiderül róla – és ezzel eljutottam a legnagyobb problémámhoz, mégpedig hogy már az első epizód végén felfedik az idegenek természetét (túlkomplikáltan áskálódó invazív rosszfiúk, ki hitte volna), és egy olyan jellemzőjüket, amiről tényleg azt gondoltam, hogy az efféle gagyiságokat kinőtte már a sci-fi az '50-es évek óta (a Man in Blackben például elfért, hisz annak a filmnek a nevettetés volt a célja). Nem elég, hogy egy komolyan vehetetlen “csattanó” fölöslegesen korán előrevetíti az egész évad hangulatát – és az arcunkba nyomja egy elavult koncepció remake-elését –, de én azt sem tudom lenyelni, hogy egy ilyen fejlett idegen civilizációnak miért jobb, ha veszélyesen testközelbe engedi magához az emberiséget, hogy belülről próbálja tönkretenni, mint ha fél óra alatt letörölné a világvárosokat a föld színéről, aztán nyugisan belekezdene ércet bányászni vagy vacsorára valót gyűjteni, vagy intellektust adományozni a tengericsillagoknak és rájuk bízni a bolygót, hátha ők jobb gazdászoknak bizonyulnak; vagy akármiért is pécézték ki Terrát. A konspirációs-inváziós sztorik szokásos logikátlansága. Csak remélni tudom, hogy idővel árnyalják a képet, mert ez eddig szörnyen sekélyes és bugyuta. Aztán amikor majd kiderül a vizitorok valódi célja, talán kevésbé fog butaságnak tűnni, ami addig történt, de addig is hadd legyen ez a véleményem. Pontszám... az első rész után mondjuk egy csontbajosan gyenge 2 kölyök, akinek már megint hamarabb van motorja, mint pihe az állán / 5.