Gé_A_eNn_É

Avagy Fűrész az egy fokkal érzékenyebb gyomrúaknak, Bárányok hallgatnak a fiatalabb korosztály és a modern idők számára, agyalós-darabolós jogi thriller azoknak, akik bealszanak a tárgyalótermes nagyjátékfilmeken. A deformált erkölcsiség és személyes bosszú ingerelte Butler szélhűdést okoz az (őszerinte, okkal) impotens jogrendszer vízfejében; sunyi trükkjeivel már-már a kőorcáját felöltő Foxxot is rákényszeríti néha egy észrevehetőbb arcjátékra. A film problémaokozó és -megoldó eseményeinek egészen megkérdőjelezhető a "helyessége/helytelensége", és az ember sokszor kényszerül a fejét vakarni, hogy akkor most mégis kinek kéne drukkolnia. Legalább a felek motivációinak jogosságát mutató mérleg libikóka-játéka ad egy kevés feszültséget a történetnek, amely egyébként gyanúsan ismerős lesz A Sötét Lovagból -- és ilyen kéretlen-kelletlen összehasonlításnak nem sok film örülhet.

Butler karakterének lemészárolják a családját, ő pedig csak azért gyógyul fel hipp-hopp a lukas beléből, hogy a bíróság által futni hagyva lássa a főkolompos bűnözőt. Nem csoda, hogy berág, a tíz éves, precíz bosszútervezési időszak (mely, mint kiderül, nagyrészt csonkolásra alkalmas ipari fűrészek felhalmozásából áll) viszont már kissé túlzásnak tűnik, nem beszélve a kötőfékjét vesztett armageddonról, amit mozgásba hoz a törvény korrupt/gyenge/igazságtalanságokba beletőrődő szolgái számára, s amely csak azt követően fogja verdesni a csúcspontjait, hogy őt magát már rég bekaszlizták. A fickó Jokert megszégyenítő magabiztossággal működteti láthatatlan, de alapos kivégzőosztagát a rácsokon túlról, a családja régi ügyében többé-kevésbé érintett személyeket célozva meg. Foxx olyan tehetetlenül vergődik a bosszúhadjárat keréknyomaiban, ami végleg nyilvánvalóvá tette számomra, hogy egy Jack Bauer-kategóriás vallató állat nélkül nem lehet teljes egyetlen amerikai város hatósága sem. Jamie ugyan pofozkodik, meg olyan keményen néz, hogy majd' lepattan róla a bajsza, és erőteljes jelenlétével alapjában véve könnyedén ellopja magának a jeleneteket, amikben szerepel, ám Butlerre nincs nagy hatással a szép szó vagy a csúnya, és sajnos Foxx színészi/érzelmi belelovallását sem érezte elég motivációnak saját teljesítményének megnyomására. Nem kifejezetten karakterszínész a fickó, de itt legalább amúgy is magabiztosan laza arcot kell alakítania.

A vendetta lassan, de biztosan válik egyre véresszájúbbá, és egykettőre eléri azt a pontot, ahol a néző már semmilyen módon nem képes megalapozottnak tekinteni. Butler csakhamar meg nem értett igazság bajnokából klasszikus mániákus/zseni sorozatgyilkossá avanzsálódik, akinek képességei csak azért nem fagyasztják meg az emberben a véráramot, mert áldozatai nagyrészt névtelen, ismeretlen, új alakok, néhány kivételtől eltekintve, no meg mert a gyilkosságok módja kreatívabb, mint maga a gyilkosságok nézőre gyakorolt hatása. Sokkal érdekesebb, amikor kiderül, miért és hogyan tudja a börtönfalak mögül is rettegésben tartani Philadelphiát -- kár, hogy nem mentek bele alaposabban az előbbi kérdéskörbe... de talán majd a prequel, ha kegyetlenek az égiek.

Szóval van egy gáncstalan indíttatású, nem mindig kesztyűs kézzel küzdő kerületi ügyészünk, kontra egy tömeggyilkos hajlamú, saját morális törvényei alapján az egész igazságügyet és hozzá az egész várost felforgató agytröszt terrorkufárunk -- még Denevérember nélkül is amolyan The Dark Knight lite-nak érződött nekem (nem tehetek róla, az egy emlékezetes film). Ennek ellenére megáll a saját lábán, még ha veszélyesen közel is van hozzá, hogy elbotoljon a saját cipőfűzőjében. Lehetett volna ezt az ötletet eredetibben is megírni, jobban is megvalósítani -- így csak 3 orgyilkos nyakkendő / 5, ami nálam egyébként már gyanúsan jónak számít, de tudjuk most ezt be annak, hogy közvetlenül a Gamer után néztem...