Golgo 13: The Professional

Posted: 2010. július 2., péntek by damoqles in Címkék: , , , ,
0

(honlap), (imdb), (wikipedia)

Valahol olvastam, hogy a Fist of the North Star mellett a Golgo 13 a "legklasszikusabban legférfiasabb" manga/anime (hé, és a Berserk?), és mivel az előbbinek köszönhetően már úgyis nyakig lubickoltam a vérrel és tesztoszteronnal telített hangulatban, utánanéztem annak is. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ismerkedési próbálkozásaimat ildomos lekorlátoznom az egészestés filmverzióra, amennyiben nem szeretnék hosszú éveket együltő helyemben eltölteni ennek a negyvenegy (!) éve futó (!) szériának az összes tévé- és füzetsorozatos epizódja meglesésével, de így legalább a koncentrált formulát kaptam, ami ideális a fejtágításhoz.
Golgo 13 egy legendás japán bérgyilkos neve, ami a film során annyiszor elhangzik – mármint a neve, az aktuális hollétével egyetemben –, hogy a rejtve/inkognitóban maradáshoz való affinitásának hiányában bizony minden idők legrosszabb orgyilkosának is lehetne nevezni... ha nem lenne számára oly mindegy, kik, mennyien és milyen szintű fegyverkezéssel ismerik minden tervét. Golgo 13-nak ugyanis hiába van nyomkövető és gondolatolvasó chip az agykérgébe ültetve (nincs, de ha volna, se változna a történet), akciói kivédhetetlenek, irhája elcsíphetetlen, életerőcsíkja leverhetetlen. A fickó nem is annyira ideális bérgyilkos (mint lopódzó, diszkrét vagy ezerarcú árny), sokkal inkább ideális katona (mint taktikus, megállíthatatlan emberi tank), aki éppen tisztes háború nélkül maradt – de sosem célpont nélkül. A film elején úgy tűnik, egy antológiaszerű válogatást kapunk 13-as jól sikerült küldetéseiről, de aztán összeállnak a szilánkok – jobban mondva szilánkokra esik szét egy bizonyos olajmágnás örökösének a koponyája Golgo és egy távcsöves M16 hathatós segítségével. A papa megorrol, és a legkülönbözőbb, karikaturisztikusan eltúlzott / mangásan szélsőséges jellemű zsoldosokat küldi címszereplőnk nyakára bosszú címszóval, nem kicsit habzó szájjal. Plusz három-négy kötelező végzetasszony is megrebegteti a szempilláit.
A cselekmény lényegi részei rövid, velős csihipuhik, tűzharcok és autós üldözések, amelyek közé hosszabb, szaxofon kísérte, már-már romanikus, túlfűtött, laza jelenetek vannak befűzve, hogy megidézzék a '70-es-'80-as évek igazi zeitgeistját, LSD-tripekkel vetekedő látványvilággal meg szivárványszínekkel, lenge öltözetű hölgyekkel, kemény férfiakkal és a többi. Mintha egy James Bond-mozi rendezője adrenalinlökettel higította volna a vodka-martinijét, aztán az intenzív hatás finomítása kedvéért fejest ugrott volna egy marihuána-ültetvény szárítókonténerébe. Ja, és útközben felszedhetett egy klinikai súlyosságú fegyver- és vérfetisizmust is.
A film elég vontatott és akad benne szép számú következetlenség is, de megfelelően elszállt hangulatban igen szórakoztató egyrészt a bérgyilkosság, másrészt a korszellem (egyik sem igazán kellemes téma a való világban, ha engem kérdeztek) megidealizálása. Igaz, hogy a látványtervezők és a rajzolók/színezők brutálisan túllőttek a célon a napfény, a visszatükröződések és a kontrasztok játékával – értékelem a szándékot az elegáns stilizációra, viszont ezt nem a néző szemének cseppfolyósításával kéne elérni –, és az animáción is meglátszik a kora, a sztori azonban eséllyel versenyre kelhetne bármely más kém-, orgyilkos- vagy bosszúfilmével a maga komolyságával és Golgo 13 ügyködésének naturalista (mégis felmagasztosított, ez a nem semmi) bemutatásával.
Golgo csaknem annyi nőt vág gerincre, mint ahány rosszfiút; természetesen egészen más célzattal és végkimenetellel, bár ez a helyzetfüggetlenül konstans márványábrázatából abszolút nem szűrhető le. A manus jobb céllövő, okosabb tervező, ügyesebb közelharcos és bravúrosabb sofőr, mint a direkt ezekre kiképzett ellenlábasai; még kifulladva is szakmájának esszenciáját izzadja ki veríték helyett. Sokakban ellenérzést kelthet ez a tökéletesség, főleg hogy egy merénylőgépről van szó, és még többekben a '80-asok ciki fényét vesztett avíttsága, én viszont már látom, miért is olyan népszerű ez a cím világszerte. Epizodikus formában talán még jobban is működhet, de legalábbis könnyebben befogadható, mint ez a másfél órás, szürreális látvány- és hangulatvilágba burkolt gyilokorgia. Azért nézzétek meg, ha haraptok az ilyesmire. 3 hülyére matricázott, Boeing-hangú versenyautó mint a lehető legmegfelelőbb álcajármű visszahúzódó terroristáknak / 5. A kezdetleges CGI-helikoptereket kár volt belerakni, de a ziccert kapott golyó hangjával elsülő revolver óriási. :)

Előzetes:


Sőt...:

0 megjegyzés: