0
Már abba is beletörik a bicskám, hogy gondolatban megpróbálok összerakni egy olyan épkézláb mondatot erről a mozis hiperfenoménről, ami lehetőleg nem érződik a világ egyik sajtóorgánuma, magánkiritikusa vagy dilettáns bloggere által papírra/harddiszkre vetett vélemény teljeskörű copy-paste lopásának. Mindenki tud a filmről, mindenki látni akarja, és a félelmetes, eleddig cirka másfélmilliárd dolláros globális összbevétel ellenére csak azért nem írom, hogy mindenki látta is már, mert a premier óta még magyarhonban is dugig telt mozitermekben vetítik, melyekben felerészt azt a két és fél órát már tizedszerre végigámuló fanatikusok ülnek, negyedrészt új egyszeri nézők, negyedrészt meg megintcsak potenciálisan újrázó új fanok. Mi lesz itt, ha elévül a 3D varázsa, és a normális nézők is esélyt kapnak a pénztárakhoz tódulni -- azok, akiknek jelenleg nincs kedvük három szökőévvel előre lefoglalni a jegyüket, majd keresztülszemenkönyökölni magukat a kékre festett és nyávogó rajongóktól oxigénhiányos nézőtéren? Megmondom, mi lesz: Avatar-sokológia. James Cameron mazochisztikusan perfekcionista ugyan, de ha egy film több bevételt termel szűk két (egy?) hónap alatt, mint amennyit a NASA ki tud pityeregni magának az állami kasszából, valami hollywoodi fenegyerek úgyis kivásárolja, kirablógyilkolja vagy kiörökli az Avatar licencét az értő atyai kezekből, és onnan már csak fél köpés a na'vi motívumos mosogatószivacsok piacra dobása, meg a szombat reggeli The Half-Cat Half-Human Clone Wars matiné. (Remélem, ez egyelőre még tényleg csak a jövő, és nem a jelen rémképe, nem merek utánanézni.) Cameron beszélt róla, hogy trilógiának tervezi az Avatart; aztán azt is hallottam, hogy azt a történetet szerette volna három filmen keresztül húzni, ami végül az "első" mozi tartalmát képezi. Akárhogy is legyen, a fickó biztos úton halad affelé, hogy az utókor számára már mint Avatar-alkotó, és nem például mint Terminátor-alkotó maradjon fent.
Tehát mit írhatnék még? A történettel nem csak azért nem fogok itt foglalkozni, mert ugyebár fennen lebeg spoiler-ellenességem zászlaja, de azért is, mert minimum a Farkasokkal táncoló meg a Pocahontas óta már mindenki ismerheti a lényegét. Ami (")új("), az a Cameron mélytengeri mániáját nem meghazudtoló fantasy környezet, és az Aliens univerzuma hőskorának tetsző sci-fi körítés a maga lépegetőivel, nem-startrekes űrhajóival, krioálmával stb., de főleg a profitcentrikus privát vállalat -- nem mellesleg planetáris nagyhatalomnak kijáró magánszuperhadsereggel rendelkező -- idióta fejesével, akinek intelligenciája valahogy elég volt hozzá, hogy ilyen magasra felküzdje magát a ranglétrán, de kudarcot vall annak felismerésében, hogy csak egy ligetnyi földterületet kéne meghagynia a bennszülötteknek a fajháború elkerülés érdekében, ami körül akár a sárga földig föltúrhatná Pandorát drágalátos... ércei után? Az egész kalamajka okozójának alig szentelnek egyetlen összetett mondatot az egész filmben, így aztán nem is vagyok biztos benne, miért olyan fenemód értékes. Persze metafora, úgyhogy még a Ponyvaregény aktatáskájánál is elhanyagolhatóbb a mibenléte.
Belátom én, hogy a történetet inkább drámainak, epikusnak szánták, s nem a megtámadhatatlan hitelesség volt a fő cél -- valljuk be, ha az első nehézpáncélos telepesek reflexből rabszolgasorba korbácsolták volna az összes na'vit, vagy ha az első komolyabb nézeteltérés után atommal őslevessé olvasztják a bolygó (mely valójában hold) zöld szakállzatát, az meglehetősen unalmas filmet eredményezett volna. Egyrészt azért jó nézni, ahogy a kétméteres na'vi nyilak felnyársalnak és karóba húznak néhány egydimenziósan rosszfiús emberzsoldost, akiknek a dramaturgiailag kötelező áldozatok biztosítása végett már nem jutott hely a pattintottkő-biztos lépegetőkben, másrészt ha az avatár-projektet finanszírozó nagyfőnök elé egy józanabb pillanatában tolják oda a tervezetet jóváhagyásra = nem lesz az egész blaszfém lombikklón génnászból semmi, nem tudnánk elsőkézből rácsodálkozni Pandora csak a na'vik számára elérhető jellegzetességeire, mint amilyen a hüllősolymászat. Velődi űrmese, amilyet elvártunk. Mert ha a na'vik a történet szerint képesek angolul tanulni, és a helyi légkör és gravitáció is viszonylagosan elviselhető a földi létformák számára, igazán nincs nagy szükség istent játszani és gazdatesteket tenyészteni az interakció érdekében, főleg hogy az "emberi na'vikat" kéken és tornyosulón sem fogadják be könnyebben a bennszülöttek, mint rózsaszín törpemajomként. Mi több, ilyen biotechnológiai bravúr ismeretében miért nem rinocérosz-tigris-nagyfehér-tirannoszaurusz-ember keverék, ragadozógénekkel tökéletes katonákká tervezett gyilkológépek szolgálnak a seregben? Vagy ez már a folytatás alapanyaga? Vagy csak túl sok Eclipse Phase-t olvasok?
Na most nem kell leordítani a skalpomat, a fentiek ártatlan szurkálódások csupán. Amióta kiderült, hogy kik-mik Cameron új filmjének főszereplői, feladtam a késztetést, hogy logikát kérjek számon egy alkotói szabadságában sütkérező sci-fin (apropó, több ilyet), s az már csak utólagos örömteli meglepetés, hogy nem kellett olyan mértékben elnyomnom magamban, mint mondjuk egy Star Wars epizód esetében. Cameron piszkosul tudja, mit csinál: a film azon elemeit részletezi kínos maximalizmussal, amelyek fontosak a nézői élmény miatt, az esetleges következetlenségekről meg csak annyit, hogy a Terminátort is mindenki szereti, noha nagyobb kaliberrel lövi lábon magát időutazósdi terén, mint a Vissza a jövőbe trilógia. Tény, hogy az Avatar is egyszerű blockbuster látványfilm happy enddel, beteljesült szerelemmel és nagyszabású csatajelenettel megkoronázott katarzissal, azonban ez nem becsmérlés... legfeljebb Bay és társai hasonszőrű próbálkozásaira nézve.
Pandora ugyan jobban tetszett volna, ha az eredeti elképzelésekhez hűen a kék színtartományban valósítják meg minden fűszálát, de így sincs ok panaszra. Fájdalom, de mezei 2D vásznon láttam a filmet, viszont még így is erőteljes az élmény -- inkább az idegensége, a kreatív egyedisége, mint maga a CGI látvány. Gollamot simán lepipálták, jóllehet a Jurassic Park robothajtotta/feleffektezett dínói még mindig etalonok számomra számítógép-segítette áll-leejtés terén. Ennek ellenére már-már jobban örültem volna a premier napján egy koncepciófestményekkel megtömött vázlatfüzetnek és egy örökös eltiltásnak a filmtől, mint egy IMAX mozi nézőtermének mértani középpontjába szóló egyhetes ingyenjegynek.
Ha az egyszeri néző megkockáztatja, hogy megfosztja magát az enyhe vizuális orgazmusok garmadájától, és pár percre a normális színészekre figyel a környezet, a gépek vagy Ripley párducállkapcsokkal is lapátfogú mosolya helyett, úgy esetleg feltűnhet, hogy a változatosság kedvéért a színészek is jók, különös tekintettel Worthingtonra, aki már csak azért is vállonveregetést érdemel, amilyen titáni önfegyelemmel fojtja el interjúit általában ötven százalékban érthetetlenné tevő ausztrál akcentusát minden egyes amerikai filmjében. Zoe Saldana emberi alakú részvétele csak azért nem hiányzik, mert nem-kompjúteranimált formában valószínűleg nem topless szaladgálna az egész filmben; Ribisi pedig nekem már mindig Phoebe retardált öccse marad, de azért jópont az ütnivaló fapofájáért, amivel a céges pénzembert hozza. Tekintve, hogy a film végén a bányászhadjáratának sérelmezettjei valami olyan valószerűtlen mértékű könyörületességet mutatnak irányába, amely (mindeddig gondosan került SPOILER) még USB-copfjuknál is beszédesebben mutatja nem-emberi mivoltukat, s nem tépik százfelé a testét a na'vi történelem legnagyobb mészárszékében való oszlopos részvételéért, esélyes, hogy vele még találkozunk egyszer. Ha van esze Cameronnak átklattyan, a "second encountert" orbitális pályára állított ágyúkból származó nukleáris bombák jelentik majd, az ékkövek/érc/fosszilis rögök elvégre átvészelik a tűzvihart, höhö.
Személyes véleményem az, hogy az Avatar semmiképpen nem lett az a zseniális remekmű, amit vártam Camerontól ennyi stagnálással/tervezgetéssel töltött év után. (Az majd maximum az Aliens 6 lesz, Ridley Scott briliáns ötöse után két évvel!) Nem, "csak" egy olyan sci-fi lett, ami nem hoz szégyent alkotójára, és nem okoz csalódást senkinek, aki helyén tudja kezelni Cameron filmművészetét: a fickó nem művészfilmes, ő is szórakoztató mozit gyárt, csak éppen a többi effektgyáros mellett ő inkább tűnik művészfilmesnek. Ez nem az ő hibája -- ez mindenki másé. Hogy az Avatar lett/lesz-e az "új Star Wars", egyelőre nehéz megmondani (nekem főleg, mert a SW nem épp a szívem csücske), most csak annyi a biztos, hogy jobban bejött nem csak a SW-nál, de az utóbbi évek minden látványsci-fijénél is. (Kivéve a District 9-et, ami biztosan megsínyli majd az Avatar közönségsikerét a díjkiosztókon, de hát azok meg kit érdekelnek?)
Összegezve, annyira nem trafált az elevenembe, hogy még egyszer beüljek rá, de egy Director's Cut DVD-t meg egy nyavalyás concept art füzetet megérdemel majd. Illetve 4 kisujjtöbbletet / 5.