Gé_A_eNn_É

Ha elkészültük idején néztem volna meg sorban az új évezred Godzilla-mozijait, talán egy csöpp elégtételt is érzek jelen film bizonyos, előzőleg problémásnak ítélt aspektusait látva. Nagy Gé végre tett egy hozzá méltóan nagy lépést a rémisztővé válás felé a filléres bolt gumicuccaiból összevarrt házi szörnykosztüm-mivolta irányából. Igaz, most meg úgy néz ki, mintha vak volna, vagy mintha szementejelte volna egy karámnyi tehén, de a tökfehér szörnyszem, a visszafogottabb báb-jelleg és a (valamivel) kifinomultabb animatronika (mindez leginkább csak Godzillánál hangsúlyos, a többi kreatúra kárára) végül is megtették a pozitív hatásukat a látvány terén. Másfelől soros ellenfelei, a hatalmas plüss-molylepke, a bébitriceratops és a háromfejű Kinder-szerencsesüti-meglepetés ismét csak viszik a pálmát gagyiság dolgában – ambár messze nem jutnak vele, hiszen Godzilla fél kézzel húspogácsát üt-rúg mindnyájukból, ahogy azt kell.

Egy film epikusságát nem azzal kéne bizonygatni, hogy még a cím rövidítésének (GMKGGMAOA) lejegyzéséhez is keresztbe kell fordítani magunk előtt a jegyzetfüzetet, hogy elférjen egy lapon. Godzillának mindenesetre három faj-, illetve mérettársa dühével is szembe kell néznie, epikusságban tehát nincsen hiány. Aranyos – majdnem annyira, mint Baragon babaarca –, ahogy az emberek, főleg a tudósok és a hadsereg, alig győznek a pusztulásukba rohanni ebben a sorozatban, de legalább kapunk némi történetet is az árkádpüfölde mélységével rendelkező alapötlet köré. Úgy vettem észre, hogy a Godzilla-filmekben annyiszor előfordul a bajba került, nyughatatlan sajtós/médiás nő karaktere, hogy most szinte már vártam, mikor bukkannak föl megmentő csapatként a Tini Nindzsa Teknőcök, összekeverve a női főhőst az ő April O'Nealjükkel... de nem. Viszont Baragon, Mothra és Ghidorah – akik ősidők óta ezeken a neveken futnak, utóbbi "Kinggé csillagharcosodását" pedig az egyik emberi szereplő közli, lenyűgöző metafilmes lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot – ezúttal a természet védelmező erői, kvázi jófiúk. Gondolom, a készítők még egy okot akartak adni a Greenpeace-nek, miért ellenezzék a nukleáris energia kiaknázását: Godzilla nem csak a légkör oxigéntartalmának ötven százalékát használja el egy-egy atomrobbanást idéző leheletével, nem csak komplett ökoszisztémákat pusztít el egyetlen faroksöprésével, de maga az anyaföld is abominációnak tartja őt. Kár, hogy a természet nem képes minitengeralattjárókat produkálni óriásszörnyek helyett, amelyek beúszhatnának Godzilla száján és fölrobbanthatnák belülről – így ez a jaj-de-hálás feladat az emberekre hárul. Mivel ez a film az 1954-es eredeti közvetlen és egyetlen folytatásának tekinthető, aligha csoda, hogy újra mi, parányok okozzuk a gyíktitán vesztét a főellenfelek triásza helyett, bár nagyon ne örömködjön senki: amit a múltkor írtam Godzilla regenerációs képességeiről, ezúttal hatványozottan érvényes. Az ezzel összefüggő utolsó snitt tartalmáért (is) innen csókoltatom a felelős CGI-részleget; a robbanásokat és fényeffekteket megalkotó csapat viszont tényleg pazar munkát végzett. A bábok meg bábok maradtak. Ez van.

A sztori élvezhetőségét számomra erőteljesen csonkolta a sután előadott misztikus hablaty a Védelmező Szörnyek eredetéről és céljairól – miért kéne tragikusnak látnunk Godzilla megszületését az emberek felelőtlensége miatt, ha ott van mellette még három monstrum, amelyek csak úgy kiléptek egy regéből? A hadsereg bénázásait meg az emberi szereplők érzelmi szenvelgését is meg lehet unni, pedig ez még csak a második Godzilla-film, amit most rövid időn belül megnéztem. A film elején látható földrengéses jelenetben megvillogtatott statisztai/színészi zsenialitásért viszont már érdemes belekukkantani a GMKGGMAOA-ba, mint ahogy egy esetleges kellemetlen távolkeleti utazás fáradalmaiért való elégtétel kedvéért is, hisz Tokió ezúttal is ütött órájú homokvár-komplexummá osztályozódik vissza a négy óvatlan léptű bestia lábai alatt. A Godzilla 2000 valamivel jobban tetszett – valóban rejtélyes főellenfelével kevésbé volt blőd –, de ez is elmegy, ha fáradt szórakoztatásra vágyunk. Kábé 2 világ legkőarcúbb osztagparancsnoka, akinek karizmája mégsem elégséges az életben maradásához / 5.