Gé_A_eNn_É

Valljuk be őszintén: nem vártunk filmtörténeti messiást egy mozi képében, amelynek legnagyobb erényét a közvélemény már az első teaser óta korunk legöregebbnagyobb akciósztárjainak rég várt összeboronálásában látta meg – egy minden valamirevaló mozirajongó arcára gonosz vigyort varázsoló osztálytalálkozóban a régi iskolából, egy jó kis vérengzéssel megkoronázva. A végeredményt elnézve azonban el kell ismerni Stallone alkotói zsenialitását, amennyiben az verőfénnyel sejlik át még a szereplőgárda és a vegytiszta forgatókönyv jelentette, izomkötegek, lőpor, tesztoszteron és vitriol mesterien drágakővé gyúrt, de nyers és durva frankensteini csinálmányán is. Sly filmje nem pusztán a saját személyes legendájának trambulinja, nem buta B-mozi, nem egyszerű kifogás a Hollywood legmuszkulárisabb színészeinek halmazában pénzhegyeket vizionáló producerek számára egy igénytelen filmes próbálkozáshoz... A The Expendables az év egyik, ha nem Az eddigi legjobb akciófilmje.

Stallone & Bros. egy profi (módon laza) zsoldoskompánia tagjai, akik a sunyi g-man, Bruce Willis munkaajánlatát csaklizzák el a túl elfoglalt Schwarzenegger & Co. elől. Meg kell mondjam, bármilyen olcsó mulattatással kecsegtetett is egy jelenet, amelyben Sly és Arnie joviális rosszmájúsággal köszörüli a másikon a nyelvét, aztán nagyon csúnyát néz Willis megjegyzésére kettejük plátói viszonyáról... kutyafülit, már csupán a tény is, hogy Sly és Arnie megférnek egy helyen a tér-idő kontinuum cafatokra szakadása vagy a kameralencsék olvadt salakká fröccsenése nélkül (a '80-as-'90-es évek producerei lázasan igyekeztek homályban tartani bennünket egy ilyen találka kimenetelével kapcsolatban, puszi a hasukra medvecsapdával), valami elképesztő élmény a mozirajongó számára. És nincs elcseszve, nincs túljátszva, bár minden mondatban van valami metafilmes utalás (ezek állnak a produkció egyéb részeire nézve is) – nem számít, elvégre valamilyen szinten az egész film lényege az, hogy főhajtásként szolgáljon a komplett akciófilmes zsáner toposzkönyvtárának kimerítő részlege előtt.

Nem csak Schwarzie-val működik a megcélzott macsócimbis hangulat, Sly csapatának tagjai se papírmasé figurák, sőt sikerült néhány vonással érdekessé tenni azokat is, akiket nem ismerek / csapnivaló színészek / eltörpülnek Stallone és Statham főszereplő duója mellett. Nem kell karakteralapozási brillírozást várni, gondoljunk inkább a Predator nyitójelenetére a helikopterben – olyan, közönségességében egyszerű és nagyszerű módszere ez a figurák bemutatásának, ami könnyebben sülhet el visszafelé, mint egy részegen összeszerelt automata sörétes puska, de ha sikerül eltalálni a karakterek bizarr különcségei és kedvelhető vonásai közti törékeny egyensúlyt, nos, az megérdemel annyi pofázást egy ismertetőben, mint amit itt most lerendeztem. Őszintén szólva majd' kiestem az eltátott számon, mert végképp nem vártam, hogy Stallone-ék nagyobb gondot fognak fordítani a személyiségek kidolgozására a forgatást megelőző év napi 25 órás konditermezésénél; ezzel szemben nem csak a csihipuhi-jelenetek élvezetesek, hanem a párbeszédek is. Isten áldja az akciófilmezés régi iskoláját.

A történet több rétegben zajlik, mint amit az alapötlet megérdemel, a nézőknek viszont tényleg kijárt már egy értőn összefoldozott sztori, amely nem halványul háttérzajjá egy ilyen nyilvánvalóan az akcióra kihegyezett filmben sem. A Fogyóeszközök/Feláldozhatók/Ágyútöltelékek egy dél-amerikai szigetecskén tervezik megdönteni a helyi zsarnok rémrezsimjét, melyet egy Eric Roberts-képű pénzes sakál finanszíroz. Csak hát homok kerül a gépezetbe, egy Dolph Lundgren formájú emberhegy a rossz oldalra, vércseppek az elhullott töltényhüvelyekre, ilyesmi, és fikarcnyival sem kell több lökés egyik rivális félnek sem, hogy szembeforduljon kábé mindenki mással, saját külön bejáratú, a bikacsöktől a páncéltörő töltényig bármit felhajtani képes fegyvernepperén kívül. A végeredmény egy jófajta miniapokalipszis, krízispontjával a generális villájában – mondanom sem kell, a vityillóból nem sok marad a végére, majdnem kevesebb, mint ahány ép bordája, felhorzsolatlan bőrfelülete és el nem tüzelt lövedéke marad a főbb szereplőknek. Látványos és élvezetes film ez, bombasztikus akciójeleneteinek tükrében pedig még elimerésre méltóbb, hogy az alkotók nem felejtettek el "csöndesebb elemeket" is belepasszírozni a megfelelő helyekre: Mickey Rourke leharcolt, vérző szívű veteránjának mélabúja vagy Statham karakterének szerelmi szála remek kontrasztot képeznek a kirobbanó akciókkal, ahogy a szereplők kellemesen komolytalan interakciói is, vagy épp Sly, amint szándékosan rájátszik saját vén csontjainak megcsökkent rugalmasságára, hogy úgy mondjam.

Minden várakozásomat fölülmúlva nem az író-rendező Nagy Öreg a film sztárja, hanem az Akció, így, nagy betűvel, és még csak nem is azért, mert esetleg kiszorítaná a produkció minden más, csaknem ugyanolyan lényeges aspektusát. A The Expendables lehengerlő élmény bárki számára, aki nem az extrém pacifista fundamentalizmus jegyében vegetálja magát végig a mozitermek vérszegényebb kínálatán; és ami a legjobb: az is megtalálhatja benne a maga szórakozását, aki – mondjuk fiatalka kora miatt – nem érez különösebb nosztalgiát Sly vagy Arnie neve láttán, illetve (már?) nem tudja izgalomba hozni egy simanyelvű, régimódi lövölde a nagyvásznon. Én kifejezetten egy régimódi, simanyelvű lövöldét vártam, tisztelgést a nyolcvanas évek "tisztasága" előtt, a nosztalgia jegyében direkt gagyira vett sztorival és effektekkel – és mi a sorozattűztől lepörkölt szemöldökű fene, az egyik legfaszagányosabb akciófilmet kaptam, amit valaha láttam. Tény, hogy ugyancsak régimódi és simanyelvű, de ez nem egyenlő az "elavulttal" vagy az "együgyűvel". Maradjunk annyiban, hogy remek mozi minden magába foglalt elemében. Reméljük, hogy szapora utóéletű lesz, és minimum egy folytatást megér még, hiszen bőven maradtak akcióhősök a klasszikusok veszélyeztetett individuumait feltüntető listáján, akikre ráférne egy ilyen színvonalú, hálás búcsú a filmezés világától. És legközelebb kéretik szervesebben bevonni a történetbe Schwarzie-t is: kit nyom, hogy a szépapám is lehetne, ha egyszer még mindig olyan csávósan áll a szájában a szivar és a szeme sarkában a huncutul húzódó ránc izom?! 4+ kötelező magyar jelenlét / 5. Koponyatetőstül emelem a kalapom Stallone előtt, ez szenzációs munka volt. A halál gondolta volna ez előtt, hogy létezik forgatókönyv, ami képes érvényesíteni Jet Li karakterét olyan (színész-, jóllehet elsősorban emberi )óriások mellett, mint Sly vagy Statham... vagy, ha már itt tartunk, hogy Stathamet egy Expendables-jellegű akcióorgia után leszek kénytelen jó színésznek ítélni?

Mékin' ov (enyhe spoilerveszély):